A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 37-38. - 1995-1996 (Nyíregyháza, 1997)
Természettudomány - Legány András: A Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet madártani felmérése és az abból eredő következtetések
A Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet madártani felmérése... (Trifolium repens), közönséges bábakaláccsal (Carlina vulgaris), a Körtöltésközén sok réti margitvirággal (Chrysanthemum leucanthemum) és az Inérháton több ezer agárkosborral (Orchis morio). Ahol a sziksó akkumulálódása nagyobb, ott megjelenik a sziki üröm (Artemisia maritima) is. Az övzátonyok közeit szélesebb vagy keskenyebb vizes mélyedések töltik ki, amelyek azonban a nyár elejére legtöbbször kiszáradnak. Természetesen attól függően, hogy milyen a Tisza mindenkori vízállása, mert a magas víz jelentősen befolyásolja a terület talajvízszintjét. Éppen ezért tekinthető ez a terület is ártérinek, annak ellenére, hogy a mentett oldalon van (DOBROSI 1990.). Ezek parti részein a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis) képez gyepet, amelyet a fehér tippan (Agrostis alba) vált fel zsombékokat képezve. Közte gyakran figyelhető meg a halvány virágú réti ibolya (Viola pumilla). A legmélyebb részeken rókasás (Carex vulpina) vagy helyenként csenevész nád (Phragmites communis), illetve harmatkása (Glyceria maxima) képez állományt. Ezekben a mélyedésekben jelenik meg az Inérháton a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe). Kaszálók A vizsgált terület északnyugati peremén fordulnak elő, a fűzlápokkal mozaikos elrendezésben, de mindig az övzátonyok tetején. Általában évente egy alkalommal kaszálják és ez - az első becslések alapján nem jelent fajszegényedést. Korábban jóval nagyobb területeket foglaltak el. A kaszálás felhagyásával a rekettyefűz (Salix cinerea) erőteljes terjedése tapasztalható a területen. Állományára az alábbi fajok jellemzőek: réti perje (Poa pratensis), réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis), fehér tippan (Agrostis alba), fehér here (Trifolium repens), réti margitvirág (Chrysanthemum leucanthemum), réti boglárka (Ranunculus acer), agárkosbor (Orchis morio), mocsári kosbor (Orchis palustris), réti iszalag (Clematis integrifolia). Erdősávok a. Inérháti erdősáv: 25-30 éves nemesnyáras, 25x1200 méter hosszúságban. b. Nagylegelői erdősáv: 40-45 éves kocsányostölgy (Quercus robur), vénic szil (Ulmus laevis) és néhány amerikai kőris, cserjeszint nélkül 25x1800 méter hosszúságban. c. Körtöltésközi erdősáv: Helyileg honos fásszárúakból, valószínűleg természetes úton alakult ki. Fehér nyár (Populus alba), fehér- és törékenyfűz (Salix alba, S. fragilis), kevés kocsányostölgy (Quercus robur), egybibés galagonya (Crataegus monogyna) és veresgyűrűsom (Cornus sanguinea) alkotja 20x300 méter hosszon. Erdőtelepítések A területen természetes erdők nincsenek, csak telepítések, néhány hektáros erdőfoltok. Tekintettel arra, hogy az erdei fajoknak ezek biztosítanak némi megtelepedési lehetőséget, vizsgálatuk nem hanyagolható el. a. Inérháti erdő: Kb. 9 hektár kocsányostölgy, amerikai kőris és nemesnyár állomány, cserjeszint nélkül. Csupán a délkeleti szélén van némi cserje sarjakból. Kora kb. 45-50 év. b. Horgolói erdő: Kb. 5 hektár 20-25 éves nemesnyáras ültetvény kevés cserjével - veresgyűrűsom (Cornus sanguinea), gyepürózsa (Rosa canina) és kányabangita (Viburnum opulus) Emberi építmények - urbánélőhelyek Számos kultúrakövető faj csak az ember által létesített építményeken - elektromos vezetékek oszlopai, épületek, házikertek díszfái és cserjéi stb. - telepszik meg. Ezért ezek vizsgálata sem nélkülözhető. Itt a három gátőrház és melléképületei, valamint az Inérháton, Szamárháton, Kocsordoson és a Horgolón található mezőgazdasági épületek jöttek számításba. Módszerek A cél a terület madáregyüttesének lehető leghitelesebb megismerése mind az összetételét, mind pedig a mennyiségi viszonyokat illetően. Tekintettel arra, hogy itt egy 4070 ha - megközelítően 41 km 2 - nagyságú és mozaikos felépítésű területről van szó, csupán egyetlen módszer alkalmazása nem lett volna célravezető. Ezért az adatgyűjtést a következők szerint végeztem: a. 1992 során minden hónapban jártam a területen - összesen 25 alkalommal -, hogy a szezonális változásokat is követni tudjam. A területbejárások közül 13 alkalom esett a költési időszakra. b. Az adatfelvétel azoknál az élőhelyeknél, amelyek nehezen vagy egyáltalán nem járhatók és tekinthetők át - nádassal vegyes fűzlápok - a line transect módszerrel végeztem. Az egyes lápterületek között járható utakat jelöltem ki, ahol a legkisebb zavarással - zajjal haladhattam és végezhettem a számlálást. A megfigyelésekhez itt felhasználtam a területen sűrűn felállított vadász magasleseket is, amelyek 200-400 méterenként rálátást biztosítottak az egyébként járhatatlan lápra és lehetővé tették a megfigyeléseket. Az egyes kolóniákat azonban pontosabb, helyszíni számlálással mértem föl. A bejárható, belátható élőhelyek esetében - legelők, erdősávok, morotvák, kaszálók stb. - az állomány egészének felvételét igyekeztem elérni. Itt is - de az előző esetben is - a számlálást a hangot adó egyedek, a megtalált fészkek, az etető vagy fiókát vezető szülők, a revirt féltő madarak stb. alapján végeztem. Tehát minden olyan tényt felhasználtam, amely valamely faj jelenlétére, megtelepedésére utal. Természetesen az így kapott adatok sok fajnál - pl. a lápban fészkelő énekesek - nem jelentenek abszolút értékeket, mert a teljes állomány felvétele a hozzáférhetetlenség miatt lehetetlen. Számos esetben azonban a teljes állományt is sikerült megállapítanom. A madárszámlálás két másik ismert módszerét, a territórium térképezést és a pontszerű mintavételi eljárást - I. P. A. - a terület nagysága miatt nem lehetett használni. c. Természetesen felhasználtam az irodalomban talált néhány - és mint már jeleztem, igen gyér faunisztikai közlést is. Itt külön köszönetet kívánok A Jósa András Múzeum Évkönyve 1997 315
