A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 37-38. - 1995-1996 (Nyíregyháza, 1997)
Természettudomány - Legány András: A Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet madártani felmérése és az abból eredő következtetések
Legány András mondani Béres Istvánnak, aki a mintegy tíz éves megfigyeléseinek sorát kéziratban rendelkezésemre bocsájtotta. Adatai különösen a terület madárvonulásban játszott szerepének értékelésében, valamint a saját megfigyeléseim kontrollálásában jelentettek segítséget. A vizsgálat eredményei A nádasokkal vegyes fűzlápok madáregyüttese A Tájvédelmi Körzet egészéhez viszonyítva kis területet - hozzávetőlegesen 5 knr-t, 12 %-ot - elfoglaló élőhely, amely azonban a legszínesebb madáregyüttessel rendelkezik. A fészkelő fajok száma 48 (I. táblázat), amelyek 6 fészkelési szintet laknak, meglehetősen egyenletes megoszlásban. Mind a négy táplálkozási formát megtaláljuk és a faunaelem összetétele is gazdag, mert mintegy 10 faunaelem képviselője él itt. Az élőhely megfelelő voltát bizonyítja az is, hogy az egyedszám is magas. Jóval magasabb bármelyik másik élőhelynél, noha a teljes állományt nem is lehetett felmérni. Ez a faj- és egyedszám gazdagság összefügg az élőhely sokoldalúságával. Mivel itt az állományfelvétel a line transect módszerrel történt, ezért közel sem ismerjük a teljes mennyiségeket, és csak bizonyos fajok esetében sikerült abszolútértékeket elérnünk. Elsősorban a gémféléknél, ragadozóknál és lúdalkatúaknál. Érdekes volt összevetnem a gémtelep 1992-es adatait a korábbiakkal. BALOGH-ZÁKÁNY (1980.) jóval nagyobb kiskócsag (Egretta garzetta) és üstökösgém (Ardeola ralloides) állományt említ: 30-30 párt. Sőt a telep peremén még 40 pár vörösgémet (Ardea purpurea) is. Ma ezek a számok jóval szerényebbek, hiszen a vörösgémből csupán egyetlen párt találtam. PETROVICS-NAGY (1984.) 1983-ban a batla (Plegadis falcinellus) költését is megállapították. Ma hiányzik. Nagykócsagról (Egretta alba) azonban nem szól egyetlen publikáció sem. Ennek megtelepedését írásos közlésében Béres jelzi 1982-84-ben, de a továbbiakban már ő sem látta. Fészkelésüket 1991 -92-ben a szerző ismét megállapította - mintegy 7 párat regisztrált - az Ökörfűzi nádasban. Számomra hiányként jelentkezett - pedig kifejezetten kerestem - a pocgém (Ixobychus minutus), pedig Béres szerint kis számban, de rendszeresen költ. Az igen gazdag Passeriformes állomány a már korábban is jelzett előrehaladó szukcesszió miatt fejlődhetett ilyenné. Egyik érdekes és viszonylag új tagja a mintegy 10 párban észlelt halványgeze (Hippolais paliida). FINTHA (1978.) 1976-ban jelzi megjelenését Tiszacsegén, tehát teljesen normális, hogy ma már ezen a számára kiválóan megfelelő élőhelyen is megjelenjen. A megfigyelések során azt tapasztaltam, hogy a nádiposzáták (Acrocephalus sp.) viszonylag hamar abbahagyták az éneklést, s alig voltak láthatók a területen. Ezt előbb a kiszáradással magyaráztam, de ott is hiányoztak, ahol a víz megmaradt. A magyarázatot ZWICKER (1982.) megállapítása adta meg, aki szerint e fajok a kelés után elkóborolnak a területről. Sajnos ez a fajgazdag élőhely veszélyeztetett. Fennmaradása és sokfélesége a vízhez kötött, ami pedig az utóbbi aszályos esztendők és a korábbi csatornázások miatt a szükségesnél is kevesebb. A tavaszi gazdag vízivilágot a nyár közepére kiszáradt mélyedések váltják fel és ezért a szorosan vízhez kötött fajok részben elhagyják a területet, részben pedig azon kis foltokra húzódnak vissza, ahol a víz még megmaradt. Éppen ezért szükségesnek látszik itt a természetvédelem igényeit kiszolgáló vízszabályozás. Morotva maradványok madáregyüttese A három morotva maradvány - a Görbe-tó, a Kerektó és a Hímes-tó - avifaunája rendkívül hasonlít az előbbihez. Bizonyítja ezt a Jaccard-féle szám is, amely itt 60 %-ot ér el. Az észlelhető különbségek elsősorban a fajszámban és az egyedszámban mérhetők (I. táblázat). Az itt költő fajok száma 32. A hiányok elsősorban az élőhely keskeny, elnyúlt voltából adódnak, mert főként azok a fajok maradtak el, amelyek a zavartalan, nagy kiterjedésű mocsarakat, lápokat igénylik. Másodsorban azokat az énekeseket nem találjuk meg itt, amelyek számára az előbbi helyen az erdei szukcesszió megindulása jelentett megtelepedési lehetőséget. Az ornisz jellege egyébként a fészkelési szintek és a táplálkozási kategóriákat tekintve azonos. A faunaelemek száma nyolcra csökken, mert a turkesztán-mecliterrán vörösgém és az etióp üstökösgém hiányzik. A morotváknál is problémaként jelentkezik a vízhiány, amelyet az előbbihez hasonló módon kívánatos lenne megoldani. Legelők madáregyüttese A Tájvédelmi Körzet legnagyobb területet elfoglaló élőhelye, aminek kiterjedése hozzávetőleg 16-17 km 2 , tehát mintegy 1600—1700 ha, ami közel 40%. Ennek ellenére az ornithofaunája tulajdonképpen szegényes, mert mindössze 16 fészkelő fajjal rendelkezik (I. táblázat). A habitat jellegéből eredően a fészkelők 75%-a a földön fészkelő és csak mintegy 25% - 4 faj - kötődik a legelőkön található fákhoz. Hiányoznak a fészkelők közül a ragadozók, a húsevők. Az itt költők 60%-a - 11 faj - rovarevő. A ragadozók a környező területekről járnak ide táplálkozni, mert ez az élőhely tápanyagexportra is képes. Bizonyítja ezt az is, hogy szinte mindenütt előfordul az ürge (Citellus citellus) és igen nagy számban a mezei pocok (Microtus arvalis), továbbá a nyár közepére jelentősen fölszaporodnak a különböző Ortophera-fajok is. Érdekességképpen közlöm egy felmérés adatait, amelyet november 13-án végeztem és amelynek során a lakott pocoklyukak számát igyekeztem megállapítani. Az eloszlás egyenetlen volt, mert helyenként csoportosultak és mintegy kolóniákat alkottak. Itt 6-11 lakott kotorék esett 1 nr-re. Kivételesen találtam 25(!)-t is. Átlagosan egy fészket lehetett számítani ott, ahol nem gyűltek össze ezek a kisemlősök. Ez igazolja az őszi vonulást és a tél során meglévő ragadozó állományt, de nem ad magyarázatot arra, hogy nyáron miért keresi föl oly kevés ragadozó ezt a táplálékban bővelkedő területet. Azok is csak a szom316 A Jósa András Múzeum Évkönyve 1997
