A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Braun Mihály–Sümegi Pál–Szűcs László–Szöőr Gyula: A kállósemjéni Nagy-Mohos láp fejlődéstörténete (Lápképződés emberi hatásra és az ősláp hipotézis) (lektorálta: Krolopp Endre)

zentáló pontok csoportosulnak. A sokváltozós statisztikai módszerekkel ezeket a pontagregátumokat írtuk le, ezáltal elkülönítettük a különböző minőségű rétegeket. A ponthalmazok a Nagy-Mohos fejlődési állapotait jelentik, feladatunk az állapotváltozással kapcsolatos két kérdés megválaszolása: (1) Milyen állapotváltozás történt? (milyen minőségváltozás történt az üledékben?) (2) Mi okozhatta a változást? Az értékelés során külön-külön dolgozzuk fel a szediment, a geokémiai, a malakológiai és palynológiai adatokat, ezután teszünk kísérletet ezek összevetésére. A Nagy-Mohoson 29, átlagosan 1 m mélységű fúrást készítettünk. Minden fúrásból strukturált részmintákat vettünk a geokémiai vizsgálatokhoz. A kémiai vizsgálatok egyik célja az volt, hogy megtudjuk, a Nagy-Mohos mely részei a legalkalmasabbak a láp fejlődéstörténetének kutatására. A nyíltvíz peremi területek, valamint a déli medence üledékrétegeinek kémiai sajátságai azt jelzik, hogy itt más jellegű folyamatok mentek végbe, mint a jellegzetesen lápi területeken (északi-medence). Eredményeink alapján választásunk a 14. mintavételi helyre esett. Indokaink a következők: (1) Fejlődéstörténeti vizsgálatok során általában a meder legmélyebb pontját szokták megkeresni, ugyanis itt a legnagyobb az üledékrétegek vastagsága (BIRKS 1980.). Esetünkben ez a 3., 4. mintavételi hely lenne. Utalásokat találtunk arra, hogy a nyíltvíz környéki területen a Kállai család a medret tisztíttatta (NAGY 1980.). A bolygatást bizonyos geokémiai paraméterek (pl. az ólomkoncentráció változása) is jelzik. (2) A víz- és az üledékkémiai vizsgálatok jelezték, hogy a déli medence erős antropogén hatás alatt állt (BRAUN-LAKATOS 1990.). Ez a terület a láp kialakulását célba vevő kutatásokra nem a legmegfelelőbb, mivel az üledék összetétele másodlagosan megváltozhatott. (3) Az üledék felső rétegének összetétele és a növényzet alapján úgy tűnik, hogy a 12-15. mintavételi helyek a legmegfelelőbbek. A rekettyefuz állománya itt a legidősebb, valószínűleg a lápképződés itt indult meg a leghamarabb. Mivel a rétegek vastagsága a 14. mintavételi ponton a legnagyobb, a részletes vizsgálatokhoz itt gyűjtöttük a mintákat. Ezen a helyen mintát vettünk a pollenanalitikai, szediment, malakológiai vizsgálatok, valamint a radiokarbon kormeghatározás számára. 3.1. Az üledékrétegek elhelyezkedése a fúrásminták morfológiai vizsgálata alapján A mintavétel során a terepen készített jegyzőkönyvbe cm pontossággal rögzítettük az eltérő színű, összetételű rétegek vastagságát. Leírtuk az egyes 341