A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Braun Mihály–Sümegi Pál–Szűcs László–Szöőr Gyula: A kállósemjéni Nagy-Mohos láp fejlődéstörténete (Lápképződés emberi hatásra és az ősláp hipotézis) (lektorálta: Krolopp Endre)

rétegekben található anyagkiválásokat, növényi, állati maradványokat stb. A rétegek makroszkopikus vizsgálata alapján négy üledéktípust határoztunk meg: (1) fuzláp tőzeg (2) nádtőzeg (3) tavi üledék (4) kőzetlisztes homok A rétegek morfológiai leírása alapján megrajzoltuk az északi és a déli medence hossz- és kereszt-szelvényét (3. kép). Az északi medence hossz-szelvényében a tőzegréteg a parthoz közeledve elvékonyodik. Azokon a helyeken ér el jelentősebb vastagságot, ahol a mederfenék mélyül. A tőzegrétegben a felszínhez közel többé-kevésbé folyamatos homoksáv húzódik végig, de helyenként a tavi üledék és a tőzeg határán is található homokberakódás. A tavi üledék vastagsága nagyjából egyenletes, a parthoz közeledve csak lassan csökken. Ebből arra következtethetünk, hogy a láp északi és déli irányban sokkal nagyobb kiterjedésű volt, a rétegeket azonban a homokmozgás lefedte. Az északi keresztszelvény tőzegében szintén megtalálható a homoksáv. A tónak ezt a részét a szél teljes szélességében beterítette homokkal. A tőzegréteg vastagsága a keleti oldalon, a parthoz közel a legnagyobb. Itt egy árok húzódik végig a tófenéken. A meder lefutása alapján valószínű, hogy a láp kiterjedése nyugati irányban sokkal nagyobb volt a mostaninál. A tó egykori legmélyebb pontja eszerint a jelenlegi partot szegélyező homokbuckák tövében van. A déli medence hossz-szelvénye jelentősen különbözik az északiétól. Homok-berakodást csak a fűzláp alatti tőzegben és a csatornabefolyónál találtunk. A két medence találkozásánál (a 20. és 19

; pont között) a déli medence nádtőzege és az északi medence fuzláp tőzege egymásra fut. A mederfenék alakja alapján viszont fokozatos átmenet van a két medence között. A déli medence kereszt-szelvénye alapján északi és déli irányban ez a mederrész is nagyobb lehetett. A tőzegréteg legnagyobb vastagsága a déli parthoz közel található, nem a medence közepén. A szelvények és a szintvonalas térkép alapján rekonstruálhatjuk a láp egykori kiterjedési területét. Eredeti állapotában a meder valószínűleg tojásdad alakú képződmény volt. A legmélyebb hely a tó északi végénél lehetett, itt a víz (a legmagasabb vízállásnál) elérhette a 3-4 m-es mélységet is. Bár a meder alakja nagyon hasonlít egy szél által kimélyített teknőhöz, pusztán az üledékrétegek elhelyezkedése alapján nem vethetjük el az „elhagyott folyómeder" hipotézist sem. Elképzelhető az is, hogy egy elzáródott és kiszáradt folyóágat alakított át a szél. Biztosat csak akkor mondhatunk, ha sikerül eldönteni a mederfeneket alkotó kékeszöld homokról, hogy folyóvízi eredetű-e vagy sem. 342