A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)
Istvánovits Eszter: Az apagyi császárkori telep (lektorálta: Kulcsár Valéria)
san tűnnek fel (ISTVÁNOVITS 1986. 28-34.) 18 . (Éppen ezért nevezhetjük őket északi hombároknak 19 .) A szarmata telepeken általános, finom kidolgozású tárolóedények az I. sztól a hunkorig megtalálhatók az Alföldön (PÁRDUCZ 1941.37., PÁRDUCZ 1959.363., VADAY-VÖRÖS 1980.122., NEPPER 1985.231, KŐHEGYI 1971.280. stb.). Az északi típusú szemcsés tárolóedények ugyancsak feltűnnek az ML századi telepek anyagában (PÁRDUCZ-KOREK 1958.30. pl. 20 ), eredetüket a Puchov kultúrában keresi a szlovák kutatás (LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1969. 477. - további irodalommal). Előfordulásuk széles kronológiai határok közt kimutatható: késői (IV-V. sz. fordulójára datálható) környezetből is ismerjük őket. A III. tábla 16. tálperem és a II. tábla 8. aljtöredék formája és technikai kivitele alapján elválik a többi leletanyagtól. Analógiáikat a LT leletanyagból ismerjük. Formai meghatározásra elsősorban a tálperem (III. tábla 16.) alkalmas, ez megfelel a Hunyady-féle 9. típusnak (HUNYADY 1944. 13.). Hasonló töredéket Tiszavasvári-Városere-erdő lelőhelyen terepbejáráskor — ugyancsak szarmata anyaggal együtt — találtak (JAM. 64. 200. 70.). E két tálperem szórvány, a Felső-Tisza-vidéken azonban ismerünk olyan lelőhelyet is, ahol zárt objektumban együtt fordult elő a szarmata leletanyag kelta jellegű darabokkal. Ilyen pl. Tiszavasvári-Városföldje-Béke TSz 2. pajta 2. gödre (JAM. 63. 224. 39.). Itt csupán utalnék rá, hogy Salamon Ágnes már 1966-ban felhívta a kutatók figyelmét arra, hogy az Eszaki-Középhegységben és a FelsőTisza-vidéken a római korban kelta továbbéléssel kell számolnunk (SALAMON 1966. 86.). Kelta leletek jelenlétét római kori telepeken azóta az Északi-Középhegységben bizonyította a kutatás (VÉGH 1988. 484, 488. — további irodalommal.). Hasonló a helyzet Biharban (NEPPER 1985. 236.). Nem meglepő tehát, hogy a két terület közé ékelődő Nyírségben is ugyanezt a jelenséget figyelhetjük meg. Az apagyi anyagon belül külön csoportot jelentenek a pecsételt edények. Összesen 4 darabot ismerünk a lelőhelyről, két szürke (III. tábla 12-13.) és két téglaszínű (III. tábla 14-15.) töredéket. A téglaszínű, piros festésű pecsételt példányok nagy valószínűséggel tekinthetők római importnak (VADAY 1989. 170-171.), nem eldönthető azonban, hogy vidékünkre honnan kerültek. 18 A publikálók többsége nem írta le pontosan a hombárok anyagát, csupán a forma és díszítés alapján különítette el ókét. így van ez még a legújabb publikációkban is (VEGH 1988.). 19 Az északi hombárok, valamint a szarmata telepek finoman iszapolt tárolóedényei mellett a Felső-Tisza-vidéken ismerünk egyéb nagyméretű edényeket is, amelyek ismét más technikával készültek. Ilyen pl. a RICHTHOFEN Bolkó által publikált (1931. 262. 146. kép) rakamazi kerámia, de említhetjük a beregsurányi körhöz sorolható együttesekből származó töredékeket is. 20 Meg kell jegyeznem itt, hogy az észak-magyarországi telepek keltezése ma még nagy bizonytalanságot mutat. így az általam tárgyalt típus kronológiai helyzetében sincs egyetértés a kutatók közt. Elhangzott olyan vélemény is pl., hogy csak 200 táján jutott el ez az edényfajta erre a vidékre (SALAMON 1960. 156., VÉGH 1962/63. 50.). Legutóbb Végh K. azt az álláspontot fogadta el, hogy a tagolatlan peremek korábbiak, a tagoltak pedig csak a II. sz. végétől jelennek meg (VÉGH 1988. 491.). A vitához ld. ISTVÁNOVITS 1986. 32-33. 21
