A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)
Istvánovits Eszter: Az apagyi császárkori telep (lektorálta: Kulcsár Valéria)
Földrajzilag kézenfekvő, hogy Dacia provinciát kell itt elsősorban figyelembe vennünk. Az apagyi két cserép nem egyedüli képviselője e körnek a FelsőTisza-vidéken. Hasonló töredéket említhetünk pl. Tiszavasvári-Keresztfal lelőhelyről (VI. tábla 1.) (JAM 65. 60. 268., 65. 60. 354.). Pontosabban határozható meg a két szürke pecsételt töredék gyártási helye. A Csallány Dezső által feltárt beregsurányi fazekastelepről nagy mennyiségben ismerünk hasonló kivitelű, anyagú és díszítésű edényt (CSALLÁNY 1991.). A műhelyközpont termékeinek szóródása nem túl nagy. A mai SzabolcsSzatmár-Bereg megye területéről egyetlen sírból ismerünk pecsételt kerámiát. Ezt Kálmánházán vályogvetés közben találták. Valószínűleg szarmata sír melléklete lehetett. Ugyanakkor a beregsurányi kerámia fő elterjedési körzetében — a Szatmár-Beregi síkságon — nemcsak pecsételt kerámia mellékletes temetkezést nem ismerünk, de alig-alig említhetünk császárkori sírt. Ez a tény eléggé megnehezíti a beregsurányi kör keltezését 21 . A két pecsételt töredéken kívül anyaga és technikai kivitele alapján e műhely termékei közé kell sorolnunk az apagyi anyagból egy korsófiilet (II. tábla 2.), egy korsóperemet (III. tábla 11. és 5. kép 1.), valamint két Faltenbecher töredékét (5. kép 2. és Kat. 47.). Végül a kézzel formált darabokról kell néhány szót ejtenünk. Ezek egy része megfelel az alföldi szarmata telepeken megszokottaknak. Ilyenek pl. a fedők (III. tábla 3, 5, 8, 9.), valamint egy kisebb (III. tábla 7.) és egy nagyobb (III. tábla 10.) edény töredéke. Szokatlan viszont a szarmata környezetben a finomabb kidolgozású, elsimított felületű két bögre (III. tábla 4,6.) és két tál (III. tábla 1-2.). Ezek talán szintén a beregsurányi körből kerültek lelőhelyünkre. Az eddigiekből leszűrhetjük, hogy a szarmata edényművességgel szoros kapcsolatba hozható anyag dominál az apagyi telep leletei között. Ezt kiegészíthetjük még az aljtöredékekkel, az edényaljból faragott orsókkal, a két szem gyönggyel, valamint a kézzel formált edények egy részével 22 . A szarmata szállásterületen elterjedt formák mellett a bikónikus edények helyi csoportot alkotnak, a szemcsés soványítású hombárok pedig északi (északmagyarországi, kárpátaljai és szlovákiai kapcsolatokra utalnak) (pl. VEGH 1974/75. 85. 1. tábla 1., 9., II. tábla 4., III. tábla 1-2., 4., V tábla 1., X. tábla 6., XV. tábla 1., 6., XVI. tábla 7., XVII. tábla 6., XX. tábla 13., XXIII. tábla 1., XXV tábla 4., 8. stb. PÁRDUCZ^-KOREK 1958., SALAMON-TÖRÖK 1960. XXX/9., XXXI/12. stb., LAMIOVÁ-SCHMIEDLOVÁ 1969. 477.). Előfordulnak a beregsurányi műhely termékei, valamint római — feltehetőleg dáciai — importok is. A római és a beregsurányi pecsételt áru jelenléte, kiegészítve a bikónikus edényekről elmondottakkal valószínűsíti, hogy az apagyi telep a III. sz. első 21 A beregsurányi fazekastelep keltezéséhez némi támpontot nyújtanak az ásatás során talált fémtárgyak, elsősorban a fibulák. Ezek alapján a II. sz. vége táján már bizonyosan dolgoztak itt. A telep felhagyásának időpontját nehezebb meghatározni, de talán a IV.sz. végén — V. sz. elején sejthetjük. (ISTVÁNOVTTS 1986. 65.) 22 Az eldolgozott felületű, finomabb kidolgozású példányok a Felső-Tisza-vidék szarmata telepein is csak nagyon ritkán fordulnak elő, s a formák is atipikusak. 22
