A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)
Páll István: Egy szabolcsi kirajzású telepsközség társadalomrajza az I. világháborúig (Újléta társadalma az egyházközösségi forrásanyag alapján) (lektorálta: Dankó Imre)
tes eljárása és buzgalmáért szíves köszönetet szavaz az egyházi elöljáróság." 97 Ez azonban nem állt arányban azzal, hogy a gondnokot anyagilag milyen nagy felelősség terhelte: a jegyzőkönyvekben minden évben fontos helyet foglalt el az évi bevételekről és a kiadásokról szóló elszámoltatása, és hiba vagy hiány esetén saját vagyonából kellett azt pótolnia. E számadásokat 1882-től mindig év végén vagy az új év legelején tartották meg; ezután történt az új gondnok megválasztása. Azelőtt Szent György naptól (április 24.) Szent György napig tartott egy gazdasági év, így a gondnok is addig viselte hivatalát 98 . Az egyházi hivatalok közül a legnépszerűtlenebb kétségkívül az egyházfié volt: neki kellett beszednie a község lakosságától az egyházi adókat, így népszerűtlensége érthető. Az összes egyházi hivatalviselő közül az egyházfi beiktatásakor tett eskü szövege maradt ránk 1888-ból, amiből pontosan megállapítható, miért húzódoztak az emberek e hivatal elvállalásától: „En Molnár Bálint esküszöm és kötelezem magamat az élő Istenre, hogy mint az 1888-ik évre elválasztott egyházfi az ez évre kivetett minden névvel nevezett egyházi adókat, nemkülönbe a tandíjakat pontosan beszedem, és a folyó évi Deczember 31 kére pontosan beszolgáltatom: abból magam hasznára semmit nem fordítok, hanem azokkal a mondott időre beszámolok. És ha ezt tenni elmulasztanám azonesetre minden vagyonomat az egyháznak lekötöm, és az egyháznak jogot adok arra hogy a be nem szedett követelésekre nézve vagyonomból a helybeli elöljáróság útján magának kielégítést eszközöljön az én költségemre. Isten engem úgy segéljen." 99 Az eskü szövegéből képet kaphatunk, miért vállalták inkább az — egyébként nem csekély összegű — váltságdíj kifizetését a felhívatott egyháztagok. Az egyházfiváltság összege a századfordulóig 5 forint, 1901-ben 40 korona, amit 1909-ben 50 koronára emeltek 100 . Ez ellen többen a felsőbb egyházi hatóságokhoz fordultak, mire a presbitérium határozatban kimondta: ,#z Egyházunkban eddig dívó szokás alól mint eddig úgy ezután a jövőre senki ki nem búvhat, s az 5 frt válsági díjt a fölszólítástól számítandó 15 napi záros határidőn belöli megfizetésre végre hajtás terhe mellett köteleztetnek, mely törvényünk ellen semmi fellebbezésnek helye nincs." 101 A fentiek ellenére is nagy számban utasították vissza a hivatalt, különösen az egyházi adók emeléseinek időszakában (pl. 1895-ben 16 jelölt nem vállalta az egyházfiságot 102 ), és többen „oda nyilatkoztak, hogy az egyházfiságot semmi szín alatt nem fogadják, s kötelezik magukat az 5 frt egyházfi válságok f.e. augusztus hó 10-re egyház pénztárába befizetni" 103 ; az új betelepülők közül töb97 Presb. jkv. 1887. jan. 9. 98 Presb. jkv. 1882. jan. 1. 99 Presb. jkv. 1888. jan. 25. 100 Presb. jkv. 1901 dec. 29. és 1909. jan. 24. 101 Presb. jkv. 1879. okt. 26. 102 Presb. jkv. 1895. jan. 27. 103 Presb. jkv. 1890. febr. 7. 198
