A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Páll István: Egy szabolcsi kirajzású telepsközség társadalomrajza az I. világháborúig (Újléta társadalma az egyházközösségi forrásanyag alapján) (lektorálta: Dankó Imre)

ben a hivatalnak előző lakhelyükön való teljesítését ill. az egyházfiváltságnak ott történt kifizetését nyugtával igazolták

104

. A váltság összege az egyháznak olyan állandó bevételi forrást jelentett, amit az évi költségvetésekbe is többször bekalkuláltak (pl. 1886-ban, 1894-ben)

105

. Behajtása azonban újabb bonyodalmakat szült: az egyháztagok nagy része, miután a „veszély" elmúlt a feje fölül, nem sietett befizetni azt, így a presbitérium az összeget még külön büntetésekkel is megtetézte. 1874-ben ifj. Szabó Gábort az 5 frt helyett 8 frt megfizetésére kötelezte, 1887-ben Pinczés Bálintnak 6 forintot kellett fizetnie

106

.1893-ban id. Csige János öregségére hivatkozva kérte, hogy mentsék fel az egyházfiságtól; ám mivel ekkorra már „könnyelműen" letette a hivatali esküt, az egyházfiváltságon felül — ha nem gondolná meg magát — még 2 frt 50 kr büntetést is kiróttak rá

107

. Aki végül mégis elvállalta az egyházfiságot, az igyekezett eleget tenni megbízatásának, hiszen — mint az esküből láttuk — vagyonával felelt érte. A presbitérium is elnézőbben viselkedett vele szemben, kisebb vétségeiért előbb csupán figyelmeztette, büntetést nem rögtön alkalmazott. így 1876-ban Férge Andrást, aki feleségével „vadházasságban" élt, utasították, hogy még az év folyamán esküdjenek meg, majd ezután ^ presbytérium előtt hűséges szolgálatra egy év tartamára feleskettetett."

108 1898-ban, amikor az egyházfi „hanyagságból" nem indult el az egyházi tartozások behajtására, felhívták a figyelmét, hogy hasonló esetben a közigazgatási szolgabírónak jelenteni fogják és 10 forintra megbüntetik

109

. Az egyházfinak — hogy hivatalát vonzóbbá tegyék—külön engedményeket és juttatásokat is biztosítottak. 1891-ben arról olvashatunk, hogy a párbérfizetés kötelezettsége alól felmentik

110

, 1901-től pedig már fizetést is megszavaztak neki: ennek összege — mivel ekkor az egyházfi harangozó is egy személyben — 45 frt, 1907-ben 60 korona, 1909-ben 30 korona

111

. Még ezek ellenére is előfordult, hogy csak a 12. ember vállalta el — fizetség ellenében is — a hivatalt

112

. A harangozó is a presbitériumnak volt alárendelve. 1876-ban „több ajánlkozók közül" egy évre Varga Istvánt fogadták meg, miután „az elbetegesedett s hivatalát folytatni képtelenné vált" Szuhogyi Jánost menesztették

113

. A harangozó feladatait 1894-ben foglalták írásba. Eszerint kötelességei: a templom, 104 Presb. jkv. 1894. febr. 14. és 1885. márc. 15. 105 Presb. jkv. 1886. jan. 12. és 1894. febr. 14. 106 Presb. jkv. 1874. júl. 12. és 1887. jan. 15. 107 Presb. jkv. 1893. ápr. 16. 108 Presb. jkv. 1876. júl. 24. 109 Presb. jkv. 1898. jún. 19. 110 Presb. jkv. 1891. jan. 8. 111 Presb. jkv. 1901. márc. 8., 1907. nov. 12. és 1908. dec. 27. 112 Presb. jkv. 1902. márc. 16. 113 Presb. jkv. 1876. dec. 31. 199