A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)
Páll István: Egy szabolcsi kirajzású telepsközség társadalomrajza az I. világháborúig (Újléta társadalma az egyházközösségi forrásanyag alapján) (lektorálta: Dankó Imre)
kérte fel (vagy utasította — bár az az utasítást ritkán hajtotta végre), hogy járjon közbe az egyház érdekében (az 1895:43. te. egyébként biztosította a bevett vallásfelekezetek egyházi adóinak közigazgatási úton való behajtását). Ebben az időszakban nem alá- és fölé-, hanem inkább mellérendelési viszony állt fenn a két testület között, amely fokozatosan a világi hatalom meghatározó szerepének irányába tolódott el (ezt legjobban majd az iskola példáján fogjuk látni). Világi személyek a presbiteri üléseken is sokszor megjelentek (nevüket feltüntették a jegyzőkönyvekben is), különösen ha nemcsak az egyházat, hanem az egész községet érintő dolgokról tárgyaltak és hoztak határozatot (pl. templomépítés, iskolák ügye stb.). Ilyen esetekben azonban az egyháztagok is részt vehettek a gyűléseken, mint pl. 1911-ben, amikor az iskola építése ügyének tárgyalásakor 69-en jelentek meg. 28 A presbiteri ülések évi száma változó, az egész tárgyalt korszakra vonatkozó átlag közel 11 ülés évente. Ez azonban az egyes időszakokon belül nagy eltéréseket mutat és függött a lelkész aktivitásától is. Míg 1877-ben csak 2, 1894-ben 23 ülést tartottak. Ez a két véglet, de az évek többségében a havi egy ülés a reális. Az első években nem vezettek minden ülésről jegyzőkönyvet, „apróbb dolgokat" nem jegyeztek fel 29 . Egy-egy erélyesebb, az egyház ügyeire jobban odafigyelő lelkész működése idején a gyűlések száma ugrásszerűen megnőtt. Volt olyan is, amikor egy hónap leforgása alatt 6 összejövetelt tartottak (pl. 1902 januárjában). Ez is magyarázata lehet annak, hogy sok presbiter tehernek érezte a hivatalvállalást, megpróbált kibújni alóla, vagy ha ez nem sikerült, nem járt el a gyűlésekre. Aref. egyház befolyásának csökkenését jelzi, hogy a nép által választott presbiterek nem éreztek erkölcsi kötelezettséget esküben vállalt kötelességeik teljesítésére. Korábban „az egyházi szolgálattal való megbízatás nemes kötelesség, megtisztelő megbízás volt. Előle nem illett, nem volt szabad kitérni. Annak feladatait, tiszteit hordozni kellett egészen a kirekesztés terhe alatt. Amint azonban a hit gyengült, a lélek erőtlenedett, mint a világi tisztséget, úgy ezt is meg lehetett váltani, ki lehetett térni előle." (ILLYÉS 1936. 112.) Erre az időszakra a presbiteri cím értéke már „devalválódott", s ennek nyomai a jegyzőkönyvekben egyre többször kimutathatók. Már 1875-ből van bejegyzés arról, hogy szeptember, október és november hónapban a volt gondnok elszámoltatására minden vasárnapi istentisztelet után meghirdették az egyházgyűlést, de a presbiterek teljes számban egyszer sem jelentek meg. December 14-én is csak 2 presbiter ment el, és még december 26-án sem voltjelen 3 „nyakas presbiter". Emiatt két nappal későbbi ülésén a presbitérium a következő határozatot hozta: „Molnár Andrásnak Dobi József veje lévén a fiú az apától nem független, mit bizonyít azon körülmény is, hogy a gyűlésekeni meg nem jelenésben Dobi József presbyter apját s viszont ez fiát rendszeresen követni látszik: a nép ezen választása hibásnak bizonyítván a kettő közzül egyik tartsa becsületbeli kötelességének a jó rend és béke fenntartásáért le28 Presb. jkv. 1911. ápr. 2. 29 Mint pl. 1876-ban. 185
