A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)
Páll István: Egy szabolcsi kirajzású telepsközség társadalomrajza az I. világháborúig (Újléta társadalma az egyházközösségi forrásanyag alapján) (lektorálta: Dankó Imre)
képet kaphatunk a presbiterként szóba jöhető személyekről, akik korábban vagy később mint presbiterek szerepeltek. 27 A 10. táblázatban ezeket a személyeket vagyoni helyzetük alapján rangsoroltam (a vagyoni helyzet 1888ra értendő): 10. táblázat: Presbiterjelöltek vagyoni állapota 15 holdon felül 8—15 holdas 4 holdas nincs földje me ? halt J a p J mncs adat Látható, hogy a vagyonosabbakon van a fő hangsúly, a vizsgált időszakban a presbitérium összetétele nem tükrözte a lakosság vagyon szerinti összetételét, benne a módosabb réteg volt túlsúlyban. Az 1883-ban megválasztott 12 presbiter közül 6-nak 15 holdon felüli birtoka volt, egy 10 holdas, három 8 és egy 4 holdas gazda. Ezek az adatok egy rövid időszakra vonatkoznak, de valószínűnek látszik, hogy — ha volt is kisebb-nagyobb arányeltolódás — feltevésünk az egész korszakra helytálló. Vizsgáljuk meg a presbitérium összetételét abból a szempontból is, hogy tagjai a község vezetésében milyen funkciót töltöttek be! Már láttuk, hogy a presbitériumok megalakításakor vigyáztak arra is, hogy a községi bíró tagja legyen a testületnek. Vizsgált korszakunkban is érvényesül ez a tendencia: Rózsa Gábor bírósága idején többször is tagja volt a presbitériumnak (pl. 1878, 1879, 1881), s annak ellenére, hogy „vadházasságban" élt és részegen többedmagával a paplakot is megtámadta, újra megválasztották. A későbbi bírókat is ott találjuk a presbieterek között, de bírói hivataluk előtt és után is tevékenyen részt vettek a testület munkájában. 1890-ből, 1896-tól és 1911-ből van adatunk arról, hogy a községi jegyzőt ugyancsak megválasztották presbiternek. Több presbiter szerepelt az esküdtek között is. Az egyházi elöljáróság, mint a legtöbb adót fizetők egyike (1888-ban több mint 31 hold után fizettek adót) választhatott egy képviselőt, aki a községi képviselőtestületben az érdekei mellett szólt. Ezt a tisztséget előbb a lelkész, 1907-ben és 1909-ben már a gondnok, 1911-ben pedig csupán egy presbiter látta el. Bár ezen a téren fokozott értékcsökkenést látunk, a tények az egyházi és a községi vezetés összefonódását mutatják. Erre az együttműködésre szükség is volt, mert „a világi hatalom az egyházival karöltve jár el minden büntetés és fegyelem dolgában" — írja Illyés (ILYLYES 1936. 85.). Az egyházi vezetés — mint a későbbiekben látni fogjuk — egyedül nem volt képes az általa hozott rendelkezések végrehajtására, büntetések, adó stb. beszedésére. Ilyen esetekben általában a községi vezetést 27 Presb.jkv. 1883. jan. 1. 184
