A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Ratkó Lujza: A téli ünnepkör jeles napjai egy nyírségi faluban (lektorálta: Erdész Sándor)

gyűjteni. Régebben egy-két fillért, egy kis diót, mogyorót, süteményt adtak a gyerekeknek, manapság több száz forintot is adnak a közeli rokonnak. Egyetlen adat van arra, hogy régebben élhetett a pásztorok újévi köszöntgetésének szokása: flótával, pikulával, nádsíppal muzsikáltak az ablakok alatt, és énekeltek hozzá. Az újév kezdetén nagyon sokféleképpen próbálták biztosítani a szerencsét, egészséget, bőséget a következő évre. Újév napján pl. pénzt tettek a mosdóvízbe, arról mosdottak, hogy sok pénzük legyen, vagy hogy ne legyenek sebesek. Az sem volt mindegy, hogy mit főztek, mit ettek ezen a napon. Sok helyen még ma is betartott előírás, hogy tyúkot, szárnyasokat nem szabad ilyenkor vágni, mert az hátrakapar, kikaparja a szerencsét, vagy kikaparja az eltitkolt dolgokat, a hibákat. Inkább disznót főztek, mert az előre túr, odatúrja a szerencsét, betúrja a hibákat. Nyulat se igen főztek, mert az is elviszi a szerencsét. Úgy igyekeztek, hogy ezen a napon mindenből legyen az asztalon egy kicsi, akkor egész évben lesz minden dúlásig . Sütöttek kolbászt, szalonnát, sódarhúst, egy tálba tettek diót, almát, mindenféle gyümölcsöt, ami volt a háznál, hogy az újesztendőben is legyen mindenből. Sok helyen még tököt is sütöttek, vagy szemes paszulyt ettek, hogy sok pénzük legyen. Volt olyan ház, ahol ilyenkor sok húst ettek, hogy egész évben azt egyenek. Ezeket az étkezési szokásokat sok háznál ma is tartják. Újév első napja nagy ünnep a görög katolikusoknál, e napon is, mint más ünnepeken, nem szabad semmiféle munkát végezni. Egyes családoknál mosni különösképpen nem volt szabad se szilveszter, se újesztendő napján. Még a mosogatórongyot is megszárították a spóron, hogy az se maradjon vizes ilyenkorra. Az újévi dologtiltást egyébként is komolyabban vették, mint más ünnepeken, mert azt tartották, hogy aki ekkor dolgozik, az egész évben dolgozni fog. A jószágot azért meg kellett etetni éppen úgy, mint más napokon. Újév napjára igyekeztek minden elkezdett munkát befejezni, hogy semmi ne maradjon félbe, mert akkor egész évben minden félbemarad. Ezen a napon elmentek a templomba is, hogy egész évben mindig járjanak. Tartózkodtak olyan dolgoktól, amik egész évre károsak lehetnek: pl. nem veszekedtek, nehogy egész évben veszekedjenek. Vízkereszt (január 6.) A vízszentelés napját Biriben régebben megtartották: nem dolgoztak, és délig böjtöltek ezen a napon. Az idősebbek ma is megülik. Míg a templom udvarán volt kút, azt szentelte be a pap, újabban dézsában, hordóban szenteli a vizet. A legtöbben kis üvegben, butelliákban visznek otthonról vizet a templomba, azt szentelik meg. A templomjáró asszonyok megszólják azt, aki „restell" maga vinni, és a dézsából merít. A szenteltvízről ma is azt tartják, hogy az nem romlik meg, nem mohotkásodik be, az mindig olyan, mintha most merítették volna a kútból. Nagyon sok mindenre használták, használják ma is az idősebbek. Szentelés után a templomból hazatérve az otthon maradottakkal itatnak a szenteltvízből, sőt a jószág, az aprólék ivóvizébe is öntenek belőle. Aztán az