A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Ratkó Lujza: A téli ünnepkör jeles napjai egy nyírségi faluban (lektorálta: Erdész Sándor)

fordult pásztor és nyáj is, de volt ahol egyszerűen csak bekiabált az egyik gyerek az ablakon, hogy: „Szabad a csongorádi gulyát megtéríteni?" Ha szabad volt, akkor elkezdtek csörömpölni az ablak alatt, vagy legfeljebb néhányszor körbeszaladtak a ház előtt. A zajkeltés közben vagy utána énekelték el az Én vagyok a csongorádi gulyást, ritkábban az Újesztendő, vígságszerző kezdetű dalt. Az ének után boldog újévet kívántak, áldást, szerencsét a házra, majd elvették azt a tíz-húsz fillért, pár szem diót, cukorkát, kis bélest, amit nekik szántak. így mentek házról házra végig az utcákon. Ahol nem látták őket szívesen, ott kikiabáltak az ablakon: „Ahányan vagytok, annyifele szaladjatok!" Megesett még olyan is, hogy egy vödör vízzel öntötték nyakon a gulyát térítő gyerekeket. 1945-ig a béresek is külön csapatban jártak kongózni, őket borral, pálinkával kínálták meg. A szokás gyakorlása úgy alakult, hogy a '40-es évekig a felnőttek, gyerekek, béresek külön csoportokban jártak, azután fokozatosan a gyerekekre maradt, végül a legújabb időkben családostul mentek főleg a közeli rokonokhoz, barátokhoz, ill. a szegényebb családok gyermekei jártak adományszerzés céljából, a jobb családokból már nem engedték a gyerekeket. A '70-es évek végére teljesen megszűnt. Óesztendő éjszakájára is ismert az a karácsonyhoz kapcsolódó hiedelem, hogy éjfélkor megszólalnak az állatok. „Akkor jól tartották újévbe, hogy hagy legyek neki is, hogyha megszólal, hát ne azt mondja, hogyhát az én gazdám engemet csak éheztet, nem ad enni!'' Óesztendő éjszakája a férjjóslásra is alkalmas. Alanynak el kell menni este a templomba, és a miséről kijövet amerről hallja a kutyaugatást, arra fogják férjhez vinni. Ha pontosan 12 órakor jön ki a templomból, és megfésülködik egy tükörben, akkor megálmodja, hogy ki fogja elvenni feleségül. Újév reggelén a rokonok, barátok elmentek egymáshoz újévet köszönteni. Azt tartották, ha nő megy először a házhoz, az szerencsétlenséget jelent. Férfinak kell mennie, mert az szerencsét hoz, akkor az újévben bikaborjú, meg sok kani malac fog születni, és az asszony fiút fog szülni, ha terhes. Ha viszont nő megy a házhoz, akkor üszőborjú meg sok koca lesz, és leánygyermek születik. Megesett, hogy a nő látogatót még el is zavarták, különösen akkor, ha valami üres dolog volt nála, pl. üres vizeskupa . Az idősebb asszonyok még ma is számon tartják ezt a regulát, elsején délelőtt nemigen mozdulnak ki a házból. Újév reggelén a fiúgyerekek is már korán elindultak köszöntgetni. Ketten-hárman összeálltak, úgy mentek házról házra. „Újév napra virradtam, hamar idepattantam, megérdemlek egy krajcárt, vagy egy pohár pálinkát!" JKicsi vagyok, székre állok, onnan egy nagyot kiáltok, boldog újévet kívánok!" „Ez újév reggelén minden jót kívánok, ahová csak lépek, nyíljanak virágok! Még a hó felett is virág nyiladozzon, dalos madár zengjen minden rózsabokron! Boldog újévet kívánok!" „En jöttem keletrül, sok szerencsét hoztam, boldog új évet kívánok! Most koronázzuk az újévet, mint Isten a magyar népet. Adjon Isten fut-fát, tele pincét, kamarát! Boldog újévet kívánok!" Újabban csak rokonokhoz mennek a gyerekek is, legfeljebb az „olyan kódusfélék" járnak ilyenkor pénzt 117