A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Ratkó Lujza: A téli ünnepkör jeles napjai egy nyírségi faluban (lektorálta: Erdész Sándor)

lásuk idején. A hajdani tradicionális paraszti kultúra az idősek, a mai 60 évesnél idősebb korosztály kihalásával teljesen el fog tűnni anélkül, hogy világszemléletét, erkölcsiségét akár csak nyomokban is továbbörökíthette volna az utódoknak. András-nap (november 30.) Az országszerte ismert András-napi szerelemvarázslások, férjjóslások Biliben inkább Luca napjához, karácsony vigiliájához, ill. szilveszter éjszakájához kapcsolódva ismertek. Gyűjtésemben csupán egyetlen adat van arra vonatkozóan, hogy ezen a napon is végeztek effajta cselekedeteket. Eszerint Andrásnap estéjén ki kell menni a lánynak az udvarra, és bele kell ölelnie a napraforgó kóréba . Ha páros számú kórét ölel, akkor még abban az évben „páros lesz", férjhez megy. Ha páratlant ölel, akkor nem megy férjhez. András-napot a sertéstartó gazdák is számon tartották, ui. szerintük az András-napi malac nem jó, mert tél jön rá, hamar megbetegszik, elpusztul. JRitka maradt meg az András-napi malacokbul!" Ez a nap a tél kezdetét is jelezte, a balkányi nagyvásáron ekkor vették meg a télre való meleg ruhát, csizmát. „Itt van Andrásvásár, itt a hideg!" Miklós-nap (december 6.) A gyerekek mint mindenütt, Biriben is félelemmel vegyes örömmel várták a Mikulást. Gondosan megtisztították a cipőjüket vagy a csizmájukat, és kitették az ablakba. Még aznap este, vagy másnap reggel meg is találták benne a nekik szánt egy-két szem kockacukrot, pár szem diót, almát. A virgáncs elmaradhatatlan volt, sőt nemegyszer „még lótrágyát, tökmagot is tettek a cipőjébe az egyikbe, a másikba meg csokoládét, cukrot, oszt a gyermek emerre sírt, emerre meg örvendezett." A nagyobb ajándékozás csak 1945 után vált általánossá, addig nemigen tudtak miből adni a gyerekeknek. Egészen az 1970-es évek végéig szokás volt, hogy e napon Mikulásnak öltözött emberek járták az utcákat, tértek be a házakhoz. Hosszú, kifordított bundát vettek magukra, vagy egy lepedőbe burkolóztak, fejükre kifordított bundasipkát tettek, amellé taluseprűt tűztek. Kendercsepűből nagy bajuszt, szakállt csináltak maguknak, és bekormozták az arcukat, hogy ne ismerjék fel őket. Hátukra kosarat tettek, teleszurkálták vesszővel, az volt a puttony. Előfordult, hogy széndarabokat csemagoltak be, és úgy osztogatták a gyerekeknek, mintha csokoládé lenne. A Mikulás mellett néha az ördög is megjelent fekete ruhában, bekormozva, vasvillával. Az utcán a Mikulás vesszőseprűjével megkergette a gyerekeket, vagy tüvisket tett a kezükbe, úgy ijesztgette őket. Féltek is tőle nagyon, megtörtént nemegyszer, hogy a szülők meg akarták verni az utcán ijesztgető Mikulást. 110