A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Ratkó Lujza: A téli ünnepkör jeles napjai egy nyírségi faluban (lektorálta: Erdész Sándor)

Ha Mikulásnak akart Öltözni valaki, akkor előre szólt a rokonoknak, jóbarátoknak, ismerősöknek, megbeszélte velük, hogy kihez megy el, a szülők előre odaadták neki a gyerekeknek szánt ajándékot. Sok gyerek az ágy alá bújt ijedtében, mikor meghallotta a Mikulás csengőjét a pitarból. A szobába belépve kikérdezte a gyereket: jó volt-e, szót fogadott-e, segített-e az édesanyjának, jól tanult-e, végül megimádkoztatta, megénekeltette. Ha rossz volt, megcsapkodta a virgánccsal, majd odaadta az ajándékot. Miklós nap után még sokáig jók voltak a gyerekek, nem rosszalkodtak, elég volt rájuk szólni, hogy Jön a Miku", máris megjuhászkodtak. Luca-nap (december 13.) Az ehhez a naphoz fűződő rituális tevékenységek és hiedelmek egy csoportja a tyúkok termékenységének biztosításához kapcsolódik. Luca estéjén a gazdasszonyok egy fadarabbal, góréval vagy piszkafával bekotortak a tyutyusba, megpiszkálták a tyúkokat, s közben különböző mondókákat mondtak: „A mi tyúkunk tojogáljék, a másé meg kotkodáljék!" Vagy: „Az én tyúkom üljék-tojjék, a másé meg kotkodáljék!" Többek szerint háromszor kell ezt mondani, akkor lesz eredményes az eljárás, úgy tojik majd sokat a tyúk. Egy - az általánostól eltérő - adat szerint a szomszéd tyúkját kell megpiszkálni, annak mondani: „A mi tyúkunk tojjék-tojjék, a másé meg koték-koték!" Igen érdekes, szintén egyedüli adat, hogy a tyúkokat meztelen férfinak kell megpiszkálnia, és közben kiabálni: „Ami tyúkunk toja-toja - hogy tojjék sok tojásokat, a másé megkotakota - hogy az meg kotkodácsolják!" A faluban volt is olyan férfi, aki ilyen módon biztosította tyúkjai termékenységét. A tyúkpiszkálás szokása a '80-as évek elejére teljesen kiveszett, nem hisznek már benne. A tyúkok termékenységének előidézéséhez tartozott a varrási tilalom is: ezen a napon az asszonyok nem varrtak, nehogy bevarrják a tyúkok fenekét. A másik Luca-napi hiedelemkör a lucaszékhez kötődik. „Úgy készül, mint a lucaszéke !" „Nem készül el, mint a lucaszékel" — Ezeket a mondásokat azok is tudják a faluban, akik nem ismerik a hozzájuk kapcsolódó történetet. A lucaszékkel kapcsolatos hiedelmeknek két különböző formája él Bűiben. Az egyik, az általánosabban ismert szerint a széket — mindennap végezve rajta valamit — Luca napján megkezdve karácsony viliájáig készítették el. Az éjféli misére hívó első harangszókor elvitték a templomba, s a templompitarban ráültek. A széken ülve fel lehetett ismerni a boszorkányokat, akik nagy szarvuk miatt félrefordított fejjel mentek be az ajtón. A mise után a kíváncsiskodónak gyorsnak és ügyesnek kellett lennie, különben a meglesett boszorkányok széjjeltépték. Vagy úgy menekülhetett meg, hogy hazafelé szaladva mákot szórt maga után, s az őt üldöző boszorkányoknak azt mind fel kellett szedegetniük, vagy úgy, hogy a mise végeztével a széket darabokra szedte, és mindegyik darabot más-más kútba dobta. A menekülés másik módja volt, ha el tudta égetni a széket, míg a boszorkányok utol nem érték. A faluban két emberre emlékeztek a század elejéről, akik megpróbálkoztak a lucaszékkel meglesni a 111