A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 33-35. - 1990-1992 (Nyíregyháza, 1993)

Ratkó Lujza: A téli ünnepkör jeles napjai egy nyírségi faluban (lektorálta: Erdész Sándor)

A téli ünnepkör jeles napjai egy nyírségi faluban RATKÓ LUJZA A ma emberének homogén, felgyorsult idejével szemben a tradicionális közösségben élő ember nyugodt életritmusát a dolgos hétköznapok és az ezekből kiemelkedő jeles napok szabályos, periodikusan visszatérő váltakozása strukturálta: — a nagy egyházi ünnepek, amelyek során megtisztult és díszbe öltözött test és lélek, átitatódott Isten igéjével, és feltöltődve új erőt merített az elkövetkező időszakra, — a mágikus jelentőségű jeles napok, amelyeken a különböző rítusok és mágikus praktikák.révén kapcsolatot teremthetett a természetfeletti világ segítő és ártó erőivel, biztosíthatta családja és jószágai számára az egészséget, szerencsét, termékenységet, elűzhette a rosszat, és beleláthatott a jövőbe, — végezetül azok az egyszerű jeles napok, amelyek az ősök évszázados megfigyeléseit, tapasztalatait közvetítették számára a természetre, időjárásra vonatkozóan. A tradicionális ember alkalmazkodott a természet törvényeihez, életével követte annak ritmusát, harmóniában élt a természettel és a természetfelettivel egyaránt. Ismerte helyét a világban, tudta, mi a dolga, s ez otthonosság-érzést, biztonságot nyújtott neki: otthon volt saját világában. Ez a hajdani világszemlélet, életmód sejlik föl egy közép-nyírségi kis falu, a cca. 1700 lakosú, többségében görög katolikus vallású Biri jeles napi szokás- és hiedelemanyagából is. Az anyag leírása 1982-ben, a gyűjtés lezárásának évében született. Ekkorra a század első felében még eleven, szerves tradíciók elsorvadtak, széttöredeztek, nagy részük csupán az idősebbek emlékezetében élt tovább annak a fokozatos szemlélet- és életmódváltásnak a következtében, amely különösen 1945 után gyorsult fel a parasztság életében. Jól lemérhető volt ez a változás a valamikor szokásokban, hiedelmekben leggazdagabb téli ünnepkör kapcsán is: mert ugyan az idősebbek hittek még az egyes jeles napokhoz fűződő hiedelmekben, de már nem gyakorolták — néhány kivételtől eltekintve — a hozzájuk kapcsolódó mágikus cselekményeket, szokásokat. Bár az azóta eltelt 10 évben bizonyos, elsősorban adománygyűjtésre alkalmas szokások reneszánsza tapasztalható, ezek hátterében azonban egész más szemlélet (a pénzszerzés) húzódik meg, mint korábbi gyakor109