A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)

Lovász Emese: Adatok Észak-Magyarország római kori történetéhez

Adatok Észak-Magyarország római kori történetéhez LOVÁSZ EMESE Észak-Magyarország szarmata emlékanyagát K. Végh Katalin közölte 1971-ben (VEGH 1971.). Az összegyűjtött leletanyag tanúsága szerint a szarmaták az I. század végétől sűrűn megszállták a Tisza vonalát a Sajó torkolatáig, valamint a folyóés patak völgy eket, főként a Hejő mentén. Csak Hejőkeresztúrbólhárom lelőhelyet ismerünk: Hejőkeresztúr és Sajószöged, valamint Hejőkeresztúr és Mezőcsát közöttről edények, Hejőkeresztúr-Homokbánya lelőhelyről pedig edénytöredékek származnak (VEGH 1971.

1. tábla). Hejőszalontárólszintén edény, IIejőpapibólpedig legyezőszerüen szélesedő lábú ezüstfibula, valamint színes üveg- és pasztagyöngyök kerültek a múzeumba vétel útján (VEGH 1971. II. tábla). A fibula az egyik legkorábbra keltezhető darab a területről, a provinciális leletanyag korai darabjai közé tartozik, az I. század végére - II. század első harmadára keltezhető. A leletek minden bizonnyal temetőből származnak. * A Csincse patak mentén Kacsról (a vár területéről - VEGH 1971. I., II. és VI. tábla), Mezőny arádról és Bükkábrányból kerültek elő jellegzetes szarmata edénytöredékek. A Kánya és a Rima patakok mentén megint sűrűsödnek a lelőhelyek: Mezőkövesd környékéről négy helyről kerültek elő egész edények, gyöngyök (VEGH 1971. V-VI. tábla). Ez utóbbiak ismét temető helyét jelölhetik. Sajnos a lelőhelyről közelebbi adatunk - azon kívül, hogy homokbányában kerültek elő a tárgyak - nincsen. Négyesről ugyancsak edények, gyöngyök, cserepek származnak. Tiszavalkon település nyomait fedezték fel (VÉGH 1971. XII. tábla). Szentistván határában - homokbányászás közben - cserepek és állatcsontok kerültek elő. Szentistván-Gödrök lelőhelyen - szintén homokbányában - leletmentő ásatás során 8 sírt tártunk fel 1986-ban. A helybeliek elmondása szerint több sír pusztult el már korábban is a bányászáskor. A bánya által nem érintett részen is, gyümölcsös telepítésekor, valamint annak felszámolásakor (amikor traktorral húzatták ki a fákat) kerültek elő temetkezések. A sírokból korai szarmata anyag származik: hatküllős bronzfibula közepén granulált dísszel, a lábak körül színes üveggyöngyök, kézzel formált, durva edények (köztük egy rátétes, bütyökdíszes „dák" stílusú is), római ládika kulcsa (ún. fordítós zárszerkezetű), egy feldúlt férfisírból vas nyílcsúcs töredéke. Egy gyermek sírja körül sekély körülárkolás nyomát fedeztük fel. A sírok DNy-ÉK-i tájolásúak voltak, átlag 150 cm mélyek. A leletanyag párhuzamait nagy bőséggel fedezhetjük föl az Alföld szarmata anyagában. A temető