A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)
Lovász Emese: Adatok Észak-Magyarország római kori történetéhez
korát a II. század végére - III. századra tehetjük . Meg kell említenünk a Szentistván határában még meglévő Csörsz-árok szakaszt. A temető az árok közvetlen közelében, azon belül helyezkedik el. Tőle kb. 500 méterre metszi a Csörsz az ún. István halmot. „Szőke és Tilaj pusztáknál, Szentistván és Borsodivánka között az árok egy kunhalmot keresztez" 2 . A temető feltárt sírjai korábbiak a sánc építési idejénél (SOPRONI 1969.). Itt említhetjük meg, hogy a közeli Egerlövő határában a XVIII. század végén még térképen feltüntetett Csörsz szakasz ugyancsak egy halmot metszett 3 . A két halom egymástól látótávolságban van, akár őrhalomként is szolgálhattak. Utóbbi helyen a Csörsz a terepen ma már megfoghatatlan volt: az Eger, a Kánya és a Rima patakok rendezési munkálatai a tájat is átformálták. Az említett térkép szerint itt a Laskó patak medrét a Csörsz árkához igazította 4 . Egerlövőről 1934-ben került a múzeumba egy kis szürke edény (VEGH 1971. I. tábla 3.). A gepida temető feltárása során a déli szélen találtunk egy szarmata női sírt. D-E-i tájolású, a temető többi sírjához képest sekély mélységben. Mellékletei: kézzel formált fazék, felfüggeszthető tálka, poncolt díszü bronz korongfibula, orsógomb, kerek vascsat, ívelt vaskés, egyetlen szem kerek borostyángyöngy (1. kép). A homokbánya a temetőnek éppen ezt - a déli - szélét pusztította el. Korábban is került itt elő hordó alakú kalciumgyöngy, bevagdalt peremű, kézzel formált fazék. Ugyancsak Egerlövőn, a gepida temetőtől kb. 2 km-re, a Sóhajtó halom nevű helyen került elő egy gyermeksír, benne aláhajlított lábú bronzfibula, tűjére ráfűzött pasztagyöngyökkel 5 . Ez a lelet egy második szarmata temető helyét jelenti. A Tisza menti lelőhelyek Tiszavalkiól Oszlárig követik a folyó vonalát: a határ - mint említettem - a Sajó torkolata. Tiszavalkról településnyomokat említhetek, Tiszadorogmáról korongolt, szürke edények és hordó formájú kalciumgyöngyök származnak (VEGH 1971. VII. és XII. tábla). Ároktőről terra sigillata került elő (GABLER 1968. 214. 6. kép), Tiszakeszi pedig többszörös lelőhely: a Tisza utcából zöld, piros, fehér üveggyöngyök, Új szőlők lelőhelyről edénytöredékek (köztük terra sigillata) és egy kékesfehér üvegedény talpa származik. Derzstanyáról edény és edénytöredékek utalnak település meglétére. A Szódadombon település és temető is lehetett: szarmata gödrök kerámiaanyagán kívül két poncolt végű bronzkarperec is származik innen, valamint közelebbi lelőhely megnevezése nélkül egy terra sigillata csésze (VÉGH 1971. VIII-XI. tábla). A területünkről származó terra sigillaták a szarmata anyag nagy részét a II. század végére - III. századra keltezik. Ezt a képet az újabban előkerült darabok sem változtatták meg. Ároktő és Tiszakeszi között, az ún. szivárgócsatorna rézsűjében került elő 1988ban egy gazdag női sír. A D-E-i tájolású, nyújtott helyzetben fekvő váz bal vállán A szerző közületien ásatása. A leletek a miskolci Herman Ottó Múzeumban találhatók. 1 Szent István és Tilaj puszta XVIII. század. BM T, 41. о Egerlövő és Egerfarmos határtérképe. BM T, 28. A II. katonai felmérés térképének Mezőtárkány határára vonatkozó szakasza. A szerző közöletlen leletmentése. A lelet a miskolci Herman Ottó Múzeumban van. A sírt rókakotorék kiásásakor találták. A fibulát hozták be a múzeumba, az apró gyerekcsontokat visszahelyezték a sírba. Elmondás szerint D-É-i tájolású volt. 32
