A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)
Ács Csilla: Megjegyzések a késő szarmata kerámia kérdéséhez
nem választható le Csongrád megyéről, akkor óvatosan keli fogalmaznunk a típusok elterjedését illetően 2 . A szarmata kerámia problémáinak feldolgozása során nem mellőzhetők Párducz Mihály publikációi. Egyes telepek anyagát, ill. egyes vidéki múzeumok gyűjteményeit közölte és ezek kapcsán foglalkozott egy-egy típussal, pl. az ún. gömbtestű edényekkel (PÁRDUCZ 1937. 144-151.) vagy egyes telepek anyagával, pl. a Hódmezővásárhely környéki telepekkel (PÁRDUCZ 1938., 1943.), Makó (PÁRDUCZ 1939.), Földeák (PÁRDUCZ 1941.) stb. telepanyagaival. Később kronológiai bontásban egy szűkebb korszak, a késő szarmata-hunkor típusaival is foglalkozott (PÁRDUCZ 1959.), valamint ezek keleti eredetével, elsősorban a csongrádi temetők kapcsán. Anyaggyűjtésében itt már kiterjesztette a típusok és formák elterjedését a teljes Alföldre. Viszont éppen egyes unikum jellegű kerámiáknál nem tudott megfelelő eredményt elérni. A kiskunmajsai besimított, sárkányos tál feldolgozása során (PÁRDUCZ 1972.135-136.) keltezése labilis, a formát sem tudja bekötni az alföldi anyagba 3 . A kerámián előforduló felületkezelési és díszítési módok vizsgálata további megközelítést tesz lehetővé. Az alföldi szarmata besimított kerámia vizsgálata során az egyes típusok kronológiai bontásban is vizsgálat tárgyát képezték 4 . A ritka díszítésmód különféle edénytípusokon, de főleg a meredek falú tálakon volt a következő lépcsőfok a késői kerámia visgálatánál (VADAY 1980/81./a), ahol már további megközelítést tett lehetővé a típusok szétválasztása. Egyúttal itt körvonalazódott egy elterjedési kör is, mely főleg a Dél-Alföld tiszántúli területét érintette. Egy másik speciális kerámiafajta, a szemcsés, csillámos kézikorongolt kerámia vizsgálata is ezt a területet rajzolta körül, bevezetve a szakirodalomba egy eddig ismeretelen, késői típust: a bográcsokat (VADAY 1980/81./b). Hasonlóképpen speciális edényforma a gömbtestű edények késői változata, mely szintén egy telepanyag kapcsán bővítette ki a késői kerámiatípusokat (VADAY 1985.). Itt már nemcsak az öves edények, de a meredek falú tálak és a figurális díszítésű edények is összefonódtak. A következőkben egy kisebb leletanyag kapcsán vizsgálom a késői kerámiaművesség termékeit. Ez a lelőhely Szőreg-Iván téglagyár, ahol Csallány Dezső egy gepida temetőt tárt fel, de a temető területén elszórtan szarmata telepjelenségeket is dokumentált (CSALLÁNY 1961.300-302.). Tulajdonképpen egy gödör és számos szórványanyag került itt elő. Az anyag szerencsére annyira jellegzetes és tipikus, hogy a szórványok is értékelhetők a vázolt megközelítési mód alapján 5 . 2 Pl. meredek falú tálak, figurális sárkány-, madármotívumos besimított kerámia az irodalomban csak két helyen szerepel az említett terültekről Lenauheim (Csatád) és Szabadka (Subotica) - Mácskovics téglagyár, de számuk lényegesen magasabb a Bácskában is és a Bánátban is. Ezúton köszönöm meg Vaday Andreának, hogy az említett területről származó anyaggyűjtésébe betekinthettem. A cikkben a tálat a sárkány ábrázolás kapcsán igen hosszú időszakra teszi, egészen az avar korig. A kerámia anyaga alapján a III-IV. századot, - holott a szürke jól iszapolt kerámia a II. századtóljellegzetes az Alföldön - jelöli meg, s ugyanakkor a cikk címe is utal e bizonytalanságra, ti. Nép vándorláskori...stb. ISTVÁNOVITS E.: Szarmata besimított kerámia. Szakdolgozat Budapest, 1981. Kézirat. Ezúton is köszönöm, hogy elolvashattam és felhasználhattam munkámban. A teljes anyag külön cikkben kerül publikálásra. 98
