A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)

Ács Csilla: Megjegyzések a késő szarmata kerámia kérdéséhez

A korábban idézett irodalmi feldolgozások alapján a következő kép alakul ki (1. kép). A meredek falú tálak, figurális díszítésű edények, csillámos, szemcsés és hasonló anyagú bográcsok erős sűrűsödést mutatnak az Alföld középső sávjában, elsősorban Csongrád, Békés és részben Bács-Kiskun megye keleti részén. Erős ritkulás jelentkezik a Duna-Tisza közének nyugati felén. Ez nem magyarázható kutatottsagi hiányossággal. Elég csak egy pillantást vetni Párducz M. késő szarmata lelőhelyeinek térképére (PARDUCZ 1950. 2-5. ábra). Üresnek tűnik a Körösöktől északra fekvő terület (Jász-Nagykun-Szolnok megye), ill. Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területe. A Közép-Tisza-vidék lelőhelyekben gazdag (425 lelőhely a I. századtól az V. század közepéig: VADAY 1989.), de ezen lelőhelyek nagy része nem takar nagyobb, jelentősebb feltárást. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye anyaggyűjtése és részletes feldolgozása ezt a területet is lelőhelyekkel fedi le (ISTVÁNOVITS 1986.). A régészeti anyag azonban sok vonásban itt eltér az Alföld többi lelőhelyétől. Az Alföld legdélebbi területe a Bácska és Bánát szintén sok lelőhellyel van képviselve, de anyaguk nagyrészt közöletlen, így hozzáférhetetlen számunkra. A szőregi leletek közül ki kell emelnünk a következő típusokat: Jellegzetes meredek falú tálak, melyek már a III. sz. végén megjelennek az alföldi anyagban, itt speciális késői, IV. század végi - V. század eleji példányokkal tűnnek fel. PL: egy világosszürke, sárkányokkal díszített tál (II. tábla 2-3.), vagy egy fekete, fényezett táltöredék (II. tábla 1.), melynek pontos párhuzama a bagi (VADAY 1985. 1. kép 2.) és tiszaföldvári tál (GABLER-VADAY 1986. Abb. 37.6.). Ugyancsak jellegzetesek a meredek és bordázott oldalú tálak (I. tábla 4.,6.), melyek szintén a késői anyag sajátosságai (VADAY 1989. Abb. 41. 40, 4L). Hasonló igen nagyméretű darab ismert Hódmezővásárhely-Solt-Paléról (PARDUCZ 1938. Ab>. 5.6.). A meredek falú tálak külön csoportját alkotja három egyenes és bordázott falú tál. Ezek közül kettő kihajló, síkozott peremű (I. tábla 1-2.), a harmadik enyhén ívesen kihajló profilú (I. tábla 3.). Jellegzetes a függőleges sűrű és vízszintesen futó besimított zegzug vonaldíszítés. A korábbi leletanyagban a tálak inkább csak simított felületűek, a késői anyagban tűnik fel a különféle besimított díszítés. Ez a kerámiatípus déli jellegzetesség, pl. a Közép-Tisza-vidéken teljesen ismeretlen a közölt anyagban. Az ún. csongrádi csoportban jelenik meg egy félgömbös, nyújtott formájú tál (PARDUCZ 1959. XVI. 7-8.). Szőregen belül két irányban sávosan simított, kívülről simított és besimított díszítésű darabja ismert. (I. tábla 5.). Hasonlóképpen késői - díszítését tekintve is - egy lapos, kónikus besimított és simított tál (I. tábla 7.). A késői besimított kerámiánál nemcsak tálakon, de hombárokon, korsókon és felsőfüles edényeken is feltűnik az a felületkezelési mód, ahogy a kerámia egyes régióit (perem és nyak, ill. has) más-más, váltakozó irányban haladó sávos besimítással díszítik. A gyakori gömbtestű edények késői változata a meredek falú, vízszintes simítással felületkezelt edénytöredék (III. tábla 1.). Ugyancsak késői a besimított díszítésű, horpasztott falú edény (III. tábla 3.), mely korábbi római Faltenbecherek késői barbár utóéletét képviseli. Szőregen egy jól iszapolt, téglaszínű, tojáshéjszínű bevonatos példánya ismert. Párhuzama Makó-Vöröskereszten került elő 99