A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)
Ács Csilla: Megjegyzések a késő szarmata kerámia kérdéséhez
Megjegyzések a késő szarmata kerámia kérdéséhez Ács CSILLA A szarmata leletanyag túlnyomó részét a kerámia teszi ki. Ennek csak elenyésző hányada kerül elő sírmellékletként, ahol az egyéb barbár és esetleges import római anyag segítséget nyújt a keltezéshez. Az egyes temetőkön belül néha a temetőre specifikus kerámiamennyiség, ill. minőség mutatható ki, pl. a kézzel formált, ill. korongolt kerámia dominanciája 1 . A kárpát-medencei barbaricumban azonban nem különíthető el az ún. sír kerámia. Az viszont tény, hogy a telepek anyagában sok olyan funkcionális típus található meg, ami a sírok anyagából teljesen hiányzik. Pl. hombárok, nagyméretű korsók, ún. felsőfüles edények stb. Általában a nagyméretű darabok funkcióra való tekintet nélkül csak a településanyagokban jelentkeznek. A kerámiaanyag mennyisége, változatossága igen komoly vizsgálati alapot adhat egyes szűkebb korszakok kronológiai problémáinak tisztázásához. Az első lépcsőfokban kiemelhető az eredetét tekintve idegen anyag, amely nagyrészt római import. Ennek keltezése a birodalmon belül, főleg a terra sigillatát illetően kellően kidogozott. Nagyobb nehézség a helyi anyagnál jeletkezik, főleg azokban az esetekben, ill. kronológiai időszakokban, amikor még vagy már nincs jellegzetes római import tömegáru. Tehát, ha szűkebb időintervallumot kívánunk meghatározni, akkor más megközelítési módot kell választanunk. Azaz, az egyes edénytípusokat és variánsaikat a feldolgozott anyagnál vizsgáljuk, mégpedig olyan módszerrel, hogy igyekszünk kiválasztani azokat a formákat és típusokat, amelyek hosszabb időszakra jellemzőek, ill. azokat, amelyek csak egy-egy lelőhelyen és csak bizonyos szűkebb időszakon belül fordulnak elő. Az egy-egy lelőhelyen előkerült ritkaságszámba menő példányoknál ugyan fennáll annak a lehetősége, hogy a kutatottság nem kielégítő mértékű. Ezt a bizonytalanságot ki lehet azonban zárni olyan lelőhelyek esetében, amelyek egy jobban kutatott tájegységhez tartoznak, pl. Csongrád megye. Ha itt megtalálható a ritka edényforma, méghozzá több példányban és több lelőhelyen, akkor a lelőhelyek időhorizont szerint összehasonlíthatók és elemezhetők. A típusok elterjedésénél viszont minden esetben figyelembe kell venni a fentebb említett kutatottsági elmaradottságot. Azaz, ha egy jellegzetes forma hiányzik pl. Bácska, Bánát területéről, ami földrajzilag és politikailag, ill. etnikailag egy azonos időszakon belül ISTVÁNOVITS 1986. 92., ahol két, részben azonos korszakra keltezhető temetőre hivatkozik, Kiskunfélegyháza - Külsőgalambosra, ill. Törökszentmiklós - Surjánra.
