A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)

Szőllősy Gábor: Íjászati alapismeretek

17. kép Kezdetleges húrfogás 17.« Abb. Primitiver Sehnengriff Рис. 17. Примитивный способ захвата тетивы Ugyanezen fejlődési irány másik ága, amikor az idegbe azonos módon beakasztott hüvelykujj körmére nem a mutató, hanem a középsőujj begyét illesztik, a mutatóujj pedig csak a nyílvesszőt támasztja. Ilyen húrfogás látható a már említett Szászánida ezüsttálon (16. kép). Az ideget hüvelykujjal feszítő húrfogásokat együttesen ázsiai vagy mongol húrfogásnak is szokás nevezni. Ezekhez a húrfogásokhoz széles körben használnak íjászgyűrűket a hüvelykujj védelmére. E gyűrűk többnyire csontból vagy szaruból, ritkábban fémből készülnek (19. kép). Használatuk azonban nem elengedhetetlen. A 40-50 fontos íjakat puszta kézzel is lehet folyamatosan használni (POPE 1923.)

4

. A húrfogásnak az eddig tárgyaltaktól teljesen eltérő fejlődési irányát képviseli a klasszikusnak vagy angolszásznak nevezett húrfogás. Ennek lényege, hogy a húrt a mutató-, a középső- és a gyűrűsujj első ujjperce feszíti olyan módon, hogy közben a mutató- és középsőujj közé fogják a nyílvessző végét úgy, mint ahogy a cigarettát szokás fogni (20. kép). E húrfogás további fejlődési formái már a modern sportíjászat Az adat azonban indián vadászra vonatkozik (aki ritkán lő), nem harcosra aki adott esetben rövid idő alatt kénytelen lehet sok lövést leadni. 463