A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)

Szőllősy Gábor: Íjászati alapismeretek

18. kép Az ázsiai húrfogás „mongol" változata 18. Abb. „Mongolische" Variante des asiatischen Sehnengrifis Рис. 18. "Монгольский" вариант азиатского способа захвата тетивы keretei között jöttek létre, ezért ezekre itt nem térek ki. Ehhez a húrfogáshoz egy bőrből készült ujj védőt szoktak használni (21. kép). A nyíllövés másik, a célzás szempontjából igen fontos kérdése, a nyílvessző vezetése (kifuttatása), de amíg a húrfogás etnikumhoz vagy legalább területhez köthető, addig e téren távolról sem tapasztalható ilyen következetesség. A nyílvessző vezetésének két alaphelyzete lehetséges: az íjnak vagy a jobb, vagy a bal oldalán futhat ki. Ez a két alaphelyzet variálódhat tovább annak alapján, hogy a nyílvessző közvetlenül az íjász kézfején, hüvelykujján vagy valamilyen segédeszközön csúszik végig. A segédeszközök egyik csoportját az íj testén alakítják ki, illetve az íjakra szerelik, míg a másik csoportba tartozó segédeszközöket az íjat tartó kézen alkalmazzák (19/b. kép). Általánosságban elmondható, hogy az ázsiai húrfogásokhoz inkább az íj jobb oldalán vezetik a nyilat, az angolszász húrfogásokhoz pedig szinte mindig bal oldalon (jobbkezes íjászt feltételezve). Annak szemléltetésére, hogy az ázsiai húrfogással nem szükségképpen jár együtt a nyílvessző jobb oldalon vezetése, szeretném bemutatni az oszmán-török íjászok egy sajátos eszközét, az „ok siperi"-t. Ez egy ovális lap, melynek a felső felületén egy vályú van a nyílvessző vezetésére, alsó felületén pedig szíjazat, amellyel a „siper" az íjász kézfejére csatolható (22. kép). Ezzel az eszközzel csak az íj bal oldalán vezethető a nyílvessző (ez esetben is jobbkezes íjászt feltételezve). A tapasztalat azt mutatja, hogy az angolszász húrfogás, illetve íjkezelés pontosabb célzást tesz lehetővé, mint az ázsiai húrfogás jobb oldali nyílvessző vezetéssel. 464