A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)

Wolf Mária: Előzetes jelentés a borsodi földvár ásatásáról (1987–1990)

hanem ferdén, igen meredek síkot képezve, mintegy megtámasztva a ledőlt falat. E javításhoz csatlakozó keresztirányú gerendák belső végét egyszerűen ráfektették az előző fázis leomlott külső falára. Mindkét fázis gerendasorai kb 3-3,5 m vastagságban maradtak fenn. A sánc le let anyaga

3 A sánc leletanyagából - mint azt már fentebb említettük - egyértelműen kitűnik, hogy építéséhez egy település maradványait is felhasználták. A viszonylag nagymennyiségű cseréptöredéken kívül tapasztásmaradványokat, örlőkőtöredékeket, fenőköveket, vaskapcsot, valamint egy ép csontkorcsolyát találtunk az ásatás során. A leletek túlnyomó többsége egy kora középkori településről származik, a két sáncátvágásban mindössze 9 db őskori cseréptöredéket találtunk. Nem valószínű tehát, hogy a várnak őskori előzménye lett volna. Ezt igazolja egyébként a vár belső eddigi ásatása is. A két sáncátvágás közül a K-i eredményezte a nagyobb mennyiségű és jobban értékelhető leletanyagot. Mivel azonban a sánc szerkezete és építési periódusai mindkét helyen azonosnak mutatkoztak, úgy vélem, nem vétek nagy hibát, ha e helyütt csak a K-i sáncátvágás leleteit ismertetem, ez alapján kísérelve meg meghatározni az építési periódusok korát. A sáncépítést megelőző település leletei közül kettőt emelünk ki: Peremtöredék. Szürke, homokkal soványított, jól iszapolt, simított, kézikorongon készült. Enyhén behúzott, két bekarcolt egyenes vonal között hullámvonal díszíti. Átmérője: 4 cm. Ltsz: 90.21.63. (I. tábla 2.). Peremtöredék. Szürke, homokkal soványított, finoman iszapolt, simított, korongolt, jól kiégetett. Enyhén behúzott. Átmérője: 7 cm. Ltsz: 90.21.62. (I. tábla 3.). A két töredék legközelebbi párhuzamát a várbelsőben feltárt településen találtuk meg teljes épségben (24. kép 2-3.). Ezek a csésze formájú edények meglehetősen szokatlanok a magyarországi kerámiaanyagban, hasonlót pl. a bánkeszi (Bánov) temető 1. sírjában találtak (TOCIK 1968. 9-10. I. tábla 3.). Meglehetősen gyakoriak azonban a szaltovói edény mű vességben (CEBOTARENKO 1990. 68.10. tábla 7.). Párhuzamaik alapján e két edénytöredéket a X. század elejére keltezhetjük. A sáncépítést megelőző település tehát minden valószínűséggel a X. század elején már fennállt. A sáncátvágás során feltárt kormos, faszenes letaposott réteg, amelyből az említett cseréptöredékek tapasztástöredékekkel együtt kerültek elő, a várbelsőben feltárt település egyik objektuma lehetett. Erről még az alábbiakban szólunk. Az első építési periódusban, a sűrű rácsszerkezettel erősített sáncban talált kerámiatöredékek jó része is a X. századi edénymüvesség jellegzetes darabjai közé tartozik (I. tábla 1., 4., 2. kép 1-2.): Fazék. Kívül-belül világosbarna, törésfelületén szürke, szemcsés homokkal soványított, rosszul iszapolt, simított, vastag falú. Pereme enyhén kihajlik, nyakán fésűsen bekarcolt hullám, alatta egyenes vonalak díszítik. M: 22 cm, F.á.: 8 cm, Sz.á.: 15 cm. Ltsz: 89.7.100. (I. tábla 1.). A sánc leletanyagának ismertetését és értékelését Nováki Gyula felkérésére magam végeztem. Щ