A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)

Szalontai Csaba: Megjegyzések az Alföld IX. századi történetéhez II. (Szarvas–Kákapuszta–Kettőshalom)

1990.416.). A jelenleg rendelkezésre álló ásatási dokumentáció nem teszi lehetővé, hogy más közvetett adatokból (a koporsó fala által hagyott csík, vagy a koporsó formáját kiadó elszíneződés a sírgödrön belül (WICKER 1990.21.), a koporsó használatára következtethessünk. Egy sírban találtak (3. sír) famaradványt, erről azonban nem állítható teljes bizonyossággal, hogy a koporsó része lett volna. Leletek A temetőben 49 sírt tártak fel, ebből: 18 férfi, 13 női, 15 csecsemő, gyermek vagy serdülő sírja és 3 olyan temetkezés van, ahol a nemet sem antropológiai, sem régészeti módszerekkel nem lehetett meghatározni. Összes Melléklettel Melléklet nélkül sír % Férfi 18 17 1 5,3 Gyerek 15 1 14 93,3 Nő 13 11 2 15,4 ? 3 1 2 66,6 Összes 49 30 19

25 38,8 Négy olyan férfisír van amelybe kettőnél több mellékletet helyeztek el (2., 16., 18., 44.). A leletek ismertetését a két honfoglalás kori sírral kezdem. Mindkét sírban találtak lószerszámot. A 2. sírban egy kengyel bordázott talptöredéke volt, melyből nem lehet pontosan megállapítani az eredeti formát, de a szár ívelése honfoglalás kori körte alakú kengyelre utal. Jobb állapotban maradt meg a 16. sír kengyelpárja. A körte alakú kengyelek közé sorolható típus általános volt a honfoglaló magyarságnál

26

. A kengyelpár alatt ovális hevedercsat feküdt

27

. A bal boka mellett csikózabiát találtak, amelynek a szárai hiányoztak

28

. Ebben az esetben lábhoz tett lószerszámos, jelképes lovas sírral állunk szemben (BÁLINT 1971.87., LÁSZLÓ 1943.53.,55.). Nem zárható ki, hogy nyereggel együtt temették el a halottat, mint Ide sorolom a 3. sírt, amely alatt a kora bronzkori makói edény volt, illetve a 37. sírt, amelyben ugyan állatcsontot találtak, de az valószínűleg a sír alatt lévő szarmata gödörből került a sírba. Pl. Bordány (DIENES 1956.DC.t.4.5.), Mezőtúr (SUPKA 1909.264.), Naszvad (SZŐKE 1941.II.t.4-6.), Kenézlő (FETTICH 1931.84.53. kép). Párhuzamait szintén honfoglalás kori sírokból ismerjük: Törtel (POSTA 1896.34.), SzentesSzentlászló (SZÉLL 1941.234. II.t.4.). Amennyiben a boka mellett talált két vaskarika valóban egy, csikózabla része, úgy meglehetősen ritka esettel állunk szemben. Egyedülállónak is tekinthető, ha azt feltételezzük, hogy a zabla vas szárát valamilyen szerves (tehát a sírban elbomló) anyaggal helyettesítették. Sokkal valószínűbbnek tűnik az, hogy a temetés előtt esetleg szándékosan szétszedték a zablát. Talán rontott zablaként értelmezhető a Szegvár-szőlőkaljai 44. sír fél zablatagja is (LORINCZY 1985. 147. 4. kép 2.). 322