A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)
Szalontai Csaba: Megjegyzések az Alföld IX. századi történetéhez II. (Szarvas–Kákapuszta–Kettőshalom)
ahogyan erre más, honfoglalás kori sírok esetében következtetni lehet (LÁSZLÓ 1943.45.)A 2. sír aranyozott, ezüst, négy szirmos rozettája eredetileg a kantárt díszíthette. A honfoglaló magyarság emlékanyagából az alábbi helyekről ismerjük pontos párhuzamait: Gádoros 2. (FETTICH 1937. XCIII.8-9.), Ártánd-Nagyfarkasdomb 6. sír (MESTERHÁZY 1980. 95.) és Oroszlámos (STANOJEV 1989.19., HAMPEL 1905.11.654.). Mivel nem rendelkezünk megfelelő mennyiségű pénzzel datálható rozettás lószerszámos temetkezéssel, ezért a típus használatának időhatárait csak nagy vonalakban jelölhetjük ki (MESTERHÁZY 1990. 52.). Az általánosan elfogadott vélemény szerint az aranyozott ezüstből készült rozetták 29 használata legkésőbb a X. század közepén megszűnt (DIENES 1956.44., MESTERHÁZY 1980. 96-8., MESTERHÁZY 1990.52., RÉVÉSZ 1989.50.). A két lószerszámos sírban talált kés közül a 16. síré formájában és méreteiben megegyezik a többi sír késével, a 2. sír 19,8 cm hosszú kése viszont a temető leghosszabb példánya. Tekintettel arra, hogy a nagyobb méretű kések elterjedése a VIII. századtól figyelhető meg (KOVRIG 1963.122.) és a honfoglaló magyarok kései általában kisebbek az avarokénál, itt is olyan közvetlen kapcsolatra következtethetünk a két népesség között, mint amire az avar típusú és rítusú 2. sír esetében már utaltunk 30 . A 16. sír pajzsos fejű ezüst lemezgyűrűje egyértelműen a honfoglalás kori emlékanyaghoz sorolható. Mint ahogyan szintén a honfoglalás kori hitvilág felé visz az ezüstlemez, amelyet a sír halottjának a szájában találtak. Mivel a nyitott állkapocs belső oldalán került elő, joggal gondolhatunk arra, hogy eredetileg szemfedőként szolgált 31 (DIENES 1963., SZABÓ 1964/5. 67.). A tárgyak rossz állapota miatt nem rendelkezünk pontosabb adatokkal a vaslemezekről, amelyeket a 16. sír halottjának medencéjében találtak. Az ásatási napló szerint az egyik szabálytalan téglalap alakú, a másik szélesebb szív forma. Szabó J. Gy. ezeket feltételesen vas övvereteknek határozta meg 32 . A férfisírok leggyakoribb melléklete (14 sír) a vascsat. Ezek négyzet, téglalap, trapéz és ovális alakúak. Három esetben (4., 34., 42. sír) két-két vascsat volt a halott medencéjén, egy sírban pedig a vascsat trapéz alakú bronzcsattal együtt fordult elő Érdemes egy apró ellentmondásra felhívni a figyelmet. Szőke B. és Mesterházy K. kutatásai alapján az aranyozott ezüst rozettás lószerszámok a nők lovait díszítették. Ezzel szemben az ásatás során Szabó J.Gy. „férfi?"-nak határozta meg a 2. sír halottját. Mivel az antropológiai vizsgálat a csontok rossz állapota miatt nem terjedt ki e sír elemzésére (LIPTÁK-MARCSIK 1970.47.), ezért egyértelműen nem dönthető el, hogy valóban férfi halott feküdje a sírban. (Szabó J.Gy. kollégái szerint kiváló antropológiai érzékkel rendelkezett). Az avar kori kések nagyságrendileg nagyobbak a honfoglalás kori daraboknál, azonban a honfoglaló magyaroknak is voltak az átlagosnál hosszabb kései: pl. Szegvár-Szőlőkalja 10. sír 17 cm hosszú kése (LŐRINCZY 1985.143.2. kép 11.). Hasonló ezüstlemezeket találtak Pusztaszentlászló 163. és 198. sírjában (SZŐKE-VÁNDOR 1987.66.), Szegvár-Szölőkalja 52. sírjában (LŐRINCZY 1985. 151.), Algyőn (KÜRTI 1980.339.). Hasonló vas övveretek az avar korból ismertek: Jászapáti (MADARAS 1990. 172.), SzentesKaján 273. (MADARAS 1991.26.t.3.) 323
