A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)

Szalontai Csaba: Megjegyzések az Alföld IX. századi történetéhez II. (Szarvas–Kákapuszta–Kettőshalom)

fekszenek sekély sírgödörben, s szinte mindig melléklet nélküliek. Mára bizonyossá vált, hogy e szokás hátterében hit világi magyarázatot kell keresnünk, nem pedig társadalmi tényezőket

20 (BANNER 1927/a.l53., BANNER 1927/b. 58., KOVRIG 1963.80., SZABÓ 1966.47., BÁRDOS 1978.31.). A vázak helyzete a sírban legtöbbször hanyatt fekvő, nyújtott. Néhány esetben a lábakat enyhén felhúzták (11., 30., 34. sír). A kezek a test mellett fekszenek. Három sírnál a kezeket a medencére helyezték (18., 23., 28. sír). A 17. sír halottja felhúzott vállal feküdt, így joggal gondolhatunk arra, hogy a temetés előtt becsavarták valamilyen anyagba. Teljes bizonyossággal csak 4 sírban tudunk koporsót kimutatni: a 2., 12., 26. és 42. sírban találtak kapcsokat, illetve vasalásokat. A 2. sírban ácskapocs alakú koporsókapcsok és koporsóvasalások voltak. Sajnos ez utóbbiak olyan rossz állapotban vannak, hogy nem lehet sem pontos számukat, sem formájukat meghatározni. A kapcsok a koporsó tetejét merevítő deszkákat rögzítették a fedőhöz, a vasalások pedig azokon a helyeken erősítették a koporsót, ahol különösen nagy terhelésnek volt kitéve (TOMKA 1977/78. 29.). Ilyen kapcsokat gyakran találhatunk késő avar temetőkben

21

. A 2. sír érdekessége - melyre az időrend ismertetésénél még visszatérek -, hogy honfoglalás kori leletanyaga ellenére nemcsak a tájolása, de koporsója is az avarság felé mutat. A magyar honfoglalás kori temetkezésekre nem jellemző a kapcsokkal és vasalásokkal erősített koporsó

22

. E sír esetében véleményem szerint közvetlen avar hatással kell számolnunk. A 12. sír S-alakú koporsókapcsa fatörzsből vájt koporsóra utal. Az egyik oldalán élesre kialakított kapcsot

23 beleverték a kettévágott és kivájt fatörzs végébe és ezzel erősítették egymáshoz a két részt (DINNYÉS 1975. 64. 2/3. kép). Közvetett úton a csontok - elsősorban a koponya és a lábfej - és a leletek elmozdulásából is a koporsó meglétére következtethetünk. A feltárt 49 sír között az előbb említett 4 síron kívül 20 esetben figyelhető meg valamiféle elmozdulás.

24 Amennyiben a fentiek igaznak bizonyulnak, nyilvánvalóan vagy vájt, vagy csapolt egyszerű láda koporsókkal kell számolnunk (TOMKA 1977/78.61., KISS 39.41. sír (BÁRDOS 1978.19-20.), Alsógelléry Holiare 706. 731. (TOÖIK 1968.106.108.), Dormánd 38.39 (SZABÓ 1966.46.), Csengek (TÖRÖK 1984.44.). 20 A két nézet közti vitára lásd: SZABÓ 1976.70. 21 Szentes-Kaján 320., 346., 77., 227., 133. (MADARAS 1991. 27.), Nagypall 134. (KISS 1977.77.), Pécs-Köztemető 8. (KISS 1977. 94.), Jászapáti (MADARAS 1990.168.), Pécel (TÖRÖK 1971.88.), Kiskörös (TÖRÖK 1975.316.319.), Kisköre 50. (GARAM 1979.19.), Csengéié (TÖRÖK 1984.44.). 22 Nem teljesen ismeretlen a honfoglaló magyarságnál a kapcsos koporsó használata, hiszen ha szórványosan is - előfordul ilyen. Legutóbb az algyői honfoglalás kori temetőben (KÜRTI 1980.342.). Ugyanakkor feltétlenül hangsúlyozni szükséges, hogy a honfoglalás kori sírok koporsókapcsai kb. 4-5 cm nagyságúak, míg a hasonló avar kori darabok általában 10 cm-nél is hosszabbak (TETTAMANTI 1975.93.). Nem lehet elfogadni Dinnyésnek azon megjegyzését, hogy az S-alakú koporsókapcsok használatának felső kronológiai határa a VII. sz. második felében eltemetett Szentes-kajáni 33. sír, hiszen jelen példánk is igazolja ennek az ellenkezőjét. Érdekes egyébként, hogy a kajáni 33. sírban az S-alakú és az ácskapocs alakú koporsókapcsok együtt fordulnak elő, ami arra utal, hogy itt olyan vájt koporsót használtak, amelynek oldalait a derékszögű kapcsokkal erősítették meg (KOREK 1943.6.1. kép). 24 A következő sírok jöhetnek számításba: 7., 8., 9., 11., 15., 18., 19., 22., 23., 24., 27-30., 32., 35., 38., 41., 43., 45. 321