A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 27-29. - 1984-1986 (Nyíregyháza, 1990)
Riczu Zoltán: Zsidó építészeti emlékek Nyíregyházán
Létszámuk emelkedése mellett a gazdasági életben elért jelentős eredményeik is növelték tekintélyüket a város lakossága és vezetése előtt. Ennek elismerését jelentette, amikor a városi közgyűlés úgy határozott 1867. május 28-án, hogy a zsidóknak megadja a szavazati jogot és képviselőiket (8 főt) beválasztották a képviselőtestületbe (LEFFLER 121.). Ettől kezdve teljes jogú polgárokként vettek részt a város életének irányításában, alakításában. A zsidó hitközségek kialakulása Nyíregyházán 1865-ig a nyíregyházi hitközség a nagy kallói rabbi felügyelete alá tartozott, fiókhitközség volt. 1866-ban Weinberger Ábrahám Izsák kisvárdai főrabbi engedélyezte az önálló hitközség megalakítását Nyíregyházán, a város ekkor lett önálló rabbiszékhely (HARSÁNYI 1973/74.77.). Az első rabbi Friedmann Károly volt, aki német nyelven prédikált (GEDULY 1896.231.). Az emancipációs törvény (1867:XVII. te.) megszületése után a magyarországi zsidóság elérkezettnek látta az időt, hogy „felekezeti szervezkedésével a hitközségi vezetést és iskolaügyet beleillessze az államélet kereteibe" (VENETIANER 1986.286-287.). Eldöntésre várt, hogy „minő irányzat kezébe kerüljön a hitközségek benső életének fejlesztése" (VENETIANER 1986. 286-287.). Ezen feladatok megvalósítása érdekében összehívták az 1868-69-es országos Zsidó Kongresszust* A kongresszuson nem tudták az ellentéteket feloldani. Ennek az lett az eredménye, hogy a magyarországi zsidóság irányzatokra bomlott és a hitközségek is csatlakoztak valamelyik irányzathoz. A neológok 5 alkalmazkodni kívántak az államhoz és „az emancipáció kedvéért, a magyarságba való teljes beolvadásért készek voltak nagy áldozatokat is hozni a hitéletben" (VENETIANER 1986.286.), s hajlandók voltak reformokra a művelődés és a rabbiképzés terén (VENETIANER 1986.275-276.). Az ortodoxok 6 ragaszkodtak a hagyományokhoz - számukra a „Sulchan ÁruchAz izraelita hitfelekezet képviselőinek egyetemes közgyűlése volt (1868-69.). Célja az egyházi és iskolai ügyek rendezése azzal a törekvéssel, hogy az izraelita felekezet autonóm testületté legyen, önmaga rendezze az ország izraelita polgárainak hitéleti és iskoláztatási ügyeit az ország állami és társadalmi viszonyainak megfelelően. Eldöntésre várt, hogy milyen irányzat érvényesüljön a hitközségek belső életében. A vallásreform kérdése kettéválasztotta a hitéleti egységet. Legfontosabb cselekménye egy országos szabályzat megalkotása volt, amit az ortodoxok nem fogadtak el. A kormány elismerte, hogy a kongresszusi statumot el nem fogadó hitközségek szabadon csatlakozhatnak az ortodox szervezethez, vagy szervezeten kivül maradhatnak (status quo ante). Az országos szabályzat csak azokra nézve kötelező, akik elfogadták azt. (ÚJVÁRI 1929.998.,500.) Neológ: új elveket követő. A magyar kongresszusi zsidóság elnevezése. Főbb eltérések az ortodox rítustól: templomban való esketés, orgonakíséret, temetők díszítése, ének a temetésnél. Általában külsődleges, esztétikai szempontok érvényesítése a vallásos életben a régi hagyományok rovására. (ÚJVÁRI 1929.649.) Ortodox: „helyes hitű", óhitű, a vallás dolgaiban meg nem alkuvó. Jelöli a konzervatív hitközségek irányát és hivatalos szervezetét. Használják az autonóm jelzőt, mellyel kifejezik, hogy kötelező határozatot egyetlen szervezet sem oktrojálhat rá az egyes hitközségekre, mert ezek nem csak egymástól, de az egyetemes zsidóságtól is függetlenek. Az 1868-69. évi országos izr. egyetemes gyűlés által alkotott szabályzat kötelező ereje ellen a Hitőr Egylet a konzervatív zsidóság nevében folyamodással élt az országgyűléshez. Az országgyűlés határozata szerint: 298
