A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 27-29. - 1984-1986 (Nyíregyháza, 1990)

†Csiszár Árpád: Szatmár-beregi kismesterségek

3. kép Csirkenevelő kosár (Tivadar, 1970.) és tyúkülő vesszőből (Gergelyiugomya, 1969.) Bild 3. Korb für Hühnerzucht (Tivadar, 1970.) und Hühnerleiten aus Zain (Gergelyiugomya, 1969.) Vámosatyában hámozott kerti bútorokat csináltak és a két háború között készítettek kisebbnagyobb utazó kosarakat is. Hámozott vesszőből készültek a ruháskosarak. Ezeknek a finomabb munkáknak a készítését az egyik atyai ember Munkácson tanulta a börtönben. A többiek tőle sajátították el. A kötést, illetve a kosárfonást elsősorban férfiak végezték, az asszonyok árusították házról házrajárva. A kosarakat főképpen élelemért adták. »Egy kis liszt, egy kis krumpli, egy kis paszuly, egy kis zsírozó", döglött jószágért, tyúkért, malacért stb. adtak vagy néha csak ígértek kosarat. A vásárokra is elvitték az árut. A kosárkötés a falu életében nélkülözhetetlen volt. Egyes kosarakat, kasokat a magyarok maguknak is elkészítettek. A halászok maguk fonták a tapogatót, a vesszővarsát. Találkoztam Csarodán is vesszőből készített haltartóval. Általában házilag készült a tyúktojató és a csirkeetető kosár. (Tyúktojatót utoljára Gyürében láttam, csirkeetetőt pedig Tiszavidon fényképeztem a múzeum számára.) Maga a kosárfonás végső soron mégis egyes cigánycsaládok kismesterségének tekinthető. 3. Seprűkészítés, vesszőseprű készítés Cigánycsaládok mestersége volt ez is. A nyélnek valót a füzeseken vagy bozótosokban vágták. A seprűvesszőket két lapos keresztfa közé erősítették. Seprűnek rendszerint veresgyűrű vesszőt használtak. Tákoson a Milák család foglalkozott és foglalkozik ma is seprűkészítéssel. Asszonyaik elindultak a faluba két-három seprűvel, de készítettek nagyobb mennyiséget is. Ilyenkor szekérre rakták és így árulták a falvakban és így vitték a közeli vásárokra. Nemcsak magánszemélyeket láttak el seprűvel, hanem közületeket is. A gazdák ilyen lapos seprűt nem készítettek, ha maguk csinálták a seprűt, azt kovács által készített seprűkarikába rakták és a vesszők közé felülről verték be a nyelet. Ilyet használtak az ól sepréséhez. 266