A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 27-29. - 1984-1986 (Nyíregyháza, 1990)

Szabó Sarolta: Céhes emlékek a Jósa András Múzeumban

9. kép Ismeretlen céh ládája Bild 9. Zunftlade einer unbekannten Zunft szerepelt; hívták járatótáblának, a céh jelének, bemondótáblának, hirdetőtáblának vagy egyszerűen táblának, a céh táblájának. A tábla elindítója a céhmester vagy a főcéhmester volt. A tábla járatásnak több oka is lehetett; a rendes, negyedévenkénti ún. kántorgyülések mellett rendkívüli esetekben is összehívták a céhtagokat. így például temetésre, új mester avatásakor, heti vagy havi gyűlésekre, vagy egy-egy céhtag különleges ügyének soron kívüli megtárgyalására, de ilyenkor az egybehívásért külön pénzt kellett fizetnie. A hírvivő személye, a tábla hordozója céhenként és helységenként változott. Általában a céh egyik tisztségviselője - legtöbb esetben a szolgálómester, vagy a bejárómester - hordta körbe a táblát. A táblajáratás másik módja, amikor a mesterek saját maguk gondoskodtak a tábla, s vele együtt az üzenet továbbításáról. A céhgyüléseken határozták meg azt a sorrendet, amely szerint a mesterek eljuttatták egymáshoz a táblát. Ennek a láncolatnak nem volt szabad megszakadnia, amelyik mester hanyagság, vagy egyéb ok miatt a táblát nem adta tovább, szigorú büntetésben részesült (NAGYBÁKAY 1981.8-10.). A nagy létszámú céhek, amelyeknél egy táblával nem lehetett a megadott időre végigjárni a tagokat, egyszerre több táblát járattak (SZALAY 1978.203.). A behívótáblák igen változatos formában készültek. Vannak közöttük pajzs alakúak, nyakba akaszthatók, ablakosak, könyv alakúak, nyéllel ellátottak. A nyeles behívótáblák, amelyek leginkább a nyeles kézi tükrökhöz hasonlíthatók, az ország 238