A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 27-29. - 1984-1986 (Nyíregyháza, 1990)

Muraközi Ágota: Adalékok a 17. századi harangok kérdéséhez a Felső-Tisza-vidékén

80 ágyút és 10 harangot öntöttek (KEMÉNY 1903. 217. , 219; DÉTSHY 1970. 70., 72.). Az eperjesi mesterek sorát Wierd György nyitja meg, aki Klagenfurtból érkezett, s mintegy 30 esztendőn át folytatta mesterségét. Harangjai 1628-1657 között készültek. Nemcsak Sáros megyébe szállított, hanem az egész Felső-Tisza-vidékre, Besenyszögre (Szolnok megye), Csongrádra és Kiskunhalasra is. Kitűnő üzleti érzékkel megáldott, nagy munkabírású mester volt. A Szepessegben napjainkban is szól még 8 harangja, s Magyarországon is biztos tudomásunk van 13 alkotásáról (a magyarországi darabok száma valószínűleg húszra tehető)

6 (PATAY 1977.15.). A legkorábbi Wierd-féle harang Szabolcsban az 1638-as tiszaberceli. A berceli torony homlokzatán írás hirdeti, hogy 1634-ben Bessenyei Balthazar renováltatta a templomot, mely 1786-ban épült újjá a Helytartó Tanács engedélyével. Négy évvel később a Bessenyei család egy - az eperjesi mester által öntött - feliratos harangot adományozott a berceli eklézsiának (TREL 1809. 5.).

7 Wierd mester kiterjedt üzleti kapcsolataira utal, hogy ugyanebben az évben (1638-ban) a nagykőrösi reformátusoknak is készített harangot.

8 Wierd harangjai jól tükrözték azokat a változásokat, amelyek a 16-17. századi harangfeliratokban végbementek.

9 A középkori egyház gondolatvilágát kifejező szövegek helyébe a reformáció elterjedésével másfajta feliratok kerültek. Wierd a kor szellemének jegyében egyes harangjain latin, másokon német szövegeket alkalmazott („IN HONOREM DEI FVDIT ME...", illetve „DVRCHS FEYVR FLOSSE ICH G.W. IN EPPERIES GOSS MICH MDCXXXV").

10 Azok a harangok, amelyeken „Isten dicsőségére öntött engem G. Wierd Eperjesen..." felirat olvasható, Balogh István közlése szerint „35 templomban volt 17. századi harang (Nagykállóban kettő is) és ezek közül 16-ot 1616(?) és 1652 között Georgius Wierd eperjesi, egyet 1686-ban Gasparus Cultrarius szatmári mester öntött" (BALOGH 1986. 152.). A túristvándit ld. KISS 1878.531. A TREL 1809.5-6. szerint 1655-ben készítette Wierd Szabolcs-Szatmárban működő utolsó harangját Zsurk ref. egyháza részére. A berceli harang (1638) felirata: EGO CAMPANA SUM FUSA AD GLÓRIÁM DOMINI A GENEROSO BALTHASARO BESSENYEY DE NAGY BESSENYŐ (SZÉLL 1890.56.). A második világháború végén 1944. november 1-én a templom felrobbantásakor a „Boldizsárharang" is darabokra tört (ERDÉSZ 1981.61.). G. Wierd 1633-ban öntött harangja Szatmárott, illetve Szatmárnémetiben működött (KISS 1878.783.). Jelen dolgozatomban azonban csak a mai Szabolcs-Szatmár megye területén található harangokkal foglalkozom részletesebben. Éppen tíz évvel korábbi Regécen (Abaúj m.) a római katolikus harangláb harangja: GEORGI WIERD IN EPERIES GOSSE MICH ANNO MDCXXVIII. AGITE POENITENTIAM. Népmonda szerint - 1876. évi feljegyzés - halászok húzták ki a Tiszából a csongrádi belvárosi templom harangját, melyet Wierd öntött 1632-ben, a Bodrogból pedig a sárazsadányi görög katolikus templom harangját, melyet ugyanez a mester készített 1648-ban. (PATAY 1977.43.) Nem meglepő, hogy a nagykőrösiek másik harangjukat a több neves harangöntőt is foglalkoztató Bécs városából vették 1636-ban. Bécs felvevő piaca hazánkban elsősorban a Dunántúlra terjedt ki. (BOBROVSZKY 1980. 20.,106.). Wierd készítette 1642-ben Bánóc (Banovce nad Ondavou), 1646-ban Berki (Rokycany) és 1651-ben Besenyszög harangját. (BALLÁ 1856.28.) „A 16-17. században reformátusok számára készült harangokról - bárki öntötte is - eltűnt Szűz Mária, ami pl. a barabási 14. században öntött harangon még látható." Lektorom - Takács Béla — véleményéből idézem ezt - a további kutatás számára is érdekes - megfigyelést. TREL 1809.5-6. Latin: Bércei, Beszterec, Benk. Német: Ibrány, Paszab, Nagyhalász. Latinmagyar: Nyírbátor. A legrégibb ismert magyar feliratú harang a mátraverebélyi római katolikus templom harangja 1605-ből - népi harangöntő munkája. (PATAY 1977.52.) 191