A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Szabadfalvi József: A méhek tavaszi kibocsátásának napjai

/ tott szemmel el megy a legközelebbi körtefához, azt megrázza, majd nyitott szemmel visszamegy a méhesbe és kifordított kalapját ráteszi az egyik kasra, melyben méhek vannak s azon rajta hagyja egy hétig. Nem szöknek el a rajok akkor sem, ha a gazda József napján napfelkelte előtt körüljárja a kertjét, melyben méhei vannak."

18 A méheket. Rábagyarmaton is József-napkor engedték ki. A télen leromlott méhcsaládokat mézes borral etették meg, e táplálékot a rablóméhek ellen is hasznosnak tartják.

19 A göcseji ide vonatkozó szokásokról Gönczi Ferenc monográfiájában ezt találjuk: „A méheket és marhákat a legtöbb helyen József napján eresztik ki először, bármilyen rossz idő van. E napon a gazdának — erre való tekintettel — nem szabad házától elmennie .. . József-nap ján a méhes gazdák semmit sem adnak ki, mert ezzel odaadják a méheik hasznát."

20 Néhány adatot találtam az Alföld déli részéről is: Bálint Sándor szegedi monográfiájában írja: „A méhtartó gyevi gazda Szent József napján e szavakkal ereszti ki először a méheit: „Atya, Fiú, Szentlélök Isten nevibe induljatok, rakodjatok, mindön mézet behordjatok! Általános hiedelem, ha a gazda meghal, méhei utána akarnak repülni. Valaki azonban eléjük áll és azt mondja nekik, hogy maradjanak, ne sirassák gazdájuk halálát."

21 Tiszántúl déli felén viszont már Gergely-napra esik a tavaszi kieresztés. Hódmezővásárhely szomszédságában a Vásárhelyi pusztán, az időjárástól függően, március elején engedték ki először a méheket.

22 Békés városában március 12., Gergely napja volt e jeles nap. Ha az időjárás megengedte ezen a napon vetették el az árpát is.

23 Komádiban is lejegyezték, hogy „tavasszal, Gergely hetibe, ha jó idő vót, akkor eresztettük ki a dongót." Úgymond ekkor szabadították fel a méheket. Előtte kiséperték a kasok alól az elhullott méheket. A tetemeket a méhes körül hintették el, a cselekedet célja az volt, hogy a méhek el nem menjenek.

24 Van néhány adatunk országunk északkeleti területeiről is. A Gömör megye déli felének, jobbára magyar falvairól Kotics József készített szép egyetemi doktori értekezést: A méheket Zádorfalván hagyományosan Zsuzsanna napkor, február 19-én repültek ki ún. tisztítórepülésre, de rendszeres kijárásra József napján engedték ki először. Ragályon Tamás napján (március 7.), Zubogyon Gergely napkor (március 12.) volt az első kieresztés. Szuhafőn, ha a Jcöptiket a padláson helyezték el, József napkor hordták le a méhesbe, illetőleg szedték ki a kijáró nyílást el18 EA., 16 079, 5—6. 19 Moór Elemér: Az állattartással kapcsolatos szokások... Rábagyarmaton. Ethn., XLIV. 1933. 64—65. 20 Gönczi Ferenc: Göcsej. Kaposvár, 1914. 240—241. 21 Bálint Sándor: A szögedi nemzet. I. Móra Ferenc Múzeum Evkönyve. Szeged, 1974—1975. 512. vö. még Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. I. 264. 22 Nagy Gyula: Paraszti állattartás a Vásárhelyi-pusztán. Néprajzi Közlemények, Bp., 1968. 1—2. 143. 23 Bartha Elek—Ujváry Zoltán: Népszokások Békésen. Békés város néprajza. — szerk.: Dankó Imre. Békés, 1983. 878. 24 Hofer Tamás EA., 2358. 151