A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Szabadfalvi József: A méhek tavaszi kibocsátásának napjai

záró dugókat. Megemlíti továbbá általánosságban még azt is, hogy a Bódva-pataktól keletre eső területeken az általánosan előforduló József és Gergely mellett Gyertyaszentelő Boldogasszony napja (február 2.) is szo-. kás volt kibocsátani méneket.

25 A Szuha-patak völgyében elterülő falvakban is József napra esett az első kieresztés.

26 Mind a Zempléni-hegységben, mind Szatmárban József napkor engedték ki a méheket. A szatmári Erdőháton azt tartják, hogy a József napján kiengedett méhek Szent György napra már rajt is ereszthettek.

27 Az Ugocsa megyei Tiszapéterfalván a következőket jegyezték le: „Tavasszal, mihelyt az idő engedi — márciusban József napra — kinyitjuk a kast. Szent György napra ennek a fiasítást már eresztenie kell."

28 Akad adatunk Erdélyből is: Kós Károly jegyezte le az Alsófehér megyei Vajasdról, hogy „Negyvenszentek (március 10.) napján dugták ki a /cosarat. Mert télire dugóval vagy ronggyal dugják ki a méhkosár lyukát."

29 Ugyanezen megyében, Hári községben (hagyományosan mindig József napján eresztették ki a méheket. A kosarat felfordították, letakarították és késsel elegyengették a lépek alját. „Amelyik méhcsalád gyengébb, azt a gazda a szájából megprecskeli mézes vízzel. Este, mikor kiengedte a méheket a gazda, még vacsorálni sem jött be, hanem ott maradt velük. Eme eljárásuk szerintük jámborította a méheket, így rajzáskor sem mentek messze, hanem közelben leszállnak. Mindenesetre, ha vacsorál is a gazda, nem megy el az nap hazulról többet, hanem lefekszik, hogy ne legyen kóborló a méhe. Azt is mondták régen, hogy aki farkasgégén ereszti ki a méheit, annak a méhe rabolja a mások mézét, mint a farkas."

30 A mezőségi Mezőköbölkúton „a kieresztés ideje általában Gyógyboldog asszony napjához (Gyümölcsoldó Boldogasszony, március 25.) fűződik. A marhagané tapasztástól bicsokkal megszabadítják a jukat s a kosár elé teszik a szekérláncot, hogy a méhek azon másznak keresztül, mert ettől — a néphit szerint — megerősödnek, gyűjtősek lesznek. Régebben, hogy mérgesebb legyen a méh, kieresztéskor farkasgégét tartottak a lyuk elé."

31 Erdélyi méhészeti gyűjtése során Domokosról (Csík megye) Gunda Béla is jegyzett fel idevonatkozó adatokat: „Tavasszal hétfőn, pénteken nem engedték ki a méheket, kedden, szerdán, csütörtökön inkább. Amikor engedték ki a méheket a röplyuk elé vaskarikát tettek, csizmapatkót, hogy azon keresztül repüljenek ki-be a méhek. Egy-egy hétig, sőt tovább is ezeken keresztül jártak ki." Hátrább így folytatja: „Nagypénteken engedték ki a méheket. A méhkashoz tesznek piros rongyot, hogy meg 25 Kotics József: Népi méhészkedés Gömörben. Debrecen, 1988. Doktori értekezés a Néprajzi Tanszék adattárában. Kézirat. 26 Füvessy Anikó: DENIA., 1312. 159. 27 Szabadfalvi József: Méhészkedés a szatmári Erdőháton. Ethn., LXVII. 1956. 469. Szabadfalvi József: Népi méhészkedés a Zempléni-hegyvidék középső részén. Ethn., LXXVIII. 1967. 59. 28 Kresz Mária EA., 4580. 303. 29 Kós Károly EA

U 16 150. 30 Kós Károly EA., 16 150. 31 Kós Károly: Méhészkedés a Mezőségen. Ethn., LXI. 1949. 161. 152