A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Dömötör Ákos: Magyar protestáns ördögelbeszélések

a mesei-hiedelemmondai hangulatot ébresztgette, amikor vitairatában arról szólt, hogy Tóbiás a hal szívét, máját sütötte meg, és füstjével elűzte az ördögöt.

126 A középkori keresztyén legendák közül a protestáns hitvitázók egyes cselekménytípusokat a pápaság intézményével szemben használtak fel. Eléggé jól ismert volt az a középkori keresztyén exemplum, miszerint az elátkozott pápa halála után büntetésből vándorolt.

127 Pécsváradi Péter ezt az elbeszélést IX. Bonifác pápával kapcsolatban ismertette, aki „szép asszonyokkal vétkezett". Halála után, 1404-ben a sátán fenevadként mutatta be, mint akinek teste medvére, feje és farka szamárra emlékeztetett.

128 A protestáns ördögelbeszélések hagyományozódása egyáltalán nem mutatta a cselekménytípusok változatainak állandóságát. A legendák — ha megmaradtak — mindenképpen átalakultak. Pl.: már a legendamesék között ismerjük azt a történetet, amely azt mondta el, hogy az ördög Krisztus alakjában akarta megtéveszteni az embereket.

129 A német protestáns teológusok közül Rivander és Titius Szent Mártonnal, Stieffler pedig Lutherrel kapcsolatban említették ezt az elbeszélést.

130 A Krisztus alakjában megjelenő ördög története Sulpicius Severusra nyúlt vissza a német protestáns teológusoknál.

131 Nálunk Czeglédi István meglehetősen tömören utalt 1663-ban erre a legendára: „ ... Szent Mártonnak Christus képében jelent meg az ördög .. ."

132 Néhány következtetést mindenesetre le lehet vonni Szent Márton ördöggel való találkozásának legendájából. A legenda a magyar protestáns egyházi művekben ritkán fordul elő. Ezzel a legendával szemben inkább Szent Márton jóságáról szóló elbeszélés terjedt el, amelyben a szent köpönyegét szétvágta, és felét egy szegény embernek adta.

133 Czeglédi István Szent Mártonnal kapcsolatos ördögelbeszélése annyira lerövidült, hogy elvesztette legenda jellegét. A legendák tartalmi változásai arra vezettek, hogy a mirákulumot inkább a keresztyén magatartás ábrázolása helyettesítette. Világosan mutatja ezt a folyamatot Az ökörbőrre írt bűnök (AaTh 826) legendájának fejlődése. A legenda középkori formájában arról szólt, hpgy az ördög megjelenik a templomban és felírja azoknak a híveknek a nevét, akik az istentisztelet alatt nevetgélnek, komolytalanul viselkednek. Az ökörbőrre írt bűnök legendájának magyar változataival foglalkozott Bálint Sándor, és bebizonyította a középkori legendatípus tovább126 Pósaházi J. 2, 1669, 226. 127 Tubach num. 3858. 128 Pécsváradi P. 1629, 554. 129 Vö.AaTh 797+. legendatípus. 130 Rehermann 140: AaTh 797+ + AaTh 817+. 131 Rehermann 572, num. 32. 132 Czeglédi I. 1663, 474. 133 Tubach num'. 3192; Czeglédi I. (2) 1659, 573; Kovács J. 1888, 12. — A 19. századi katolikus egyházi irodalom is inkább ezt a legendatípust őrizte meg: Szalay I. 4, 1833, 210.; 6, 1834, 95sq. 79