A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Dömötör Ákos: Magyar protestáns ördögelbeszélések

élését a magyar prózafolklórban.

134 Tanulságos viszont annak a megállapítása, hogy a szóban fprgó legendák a 16—18. század folyamán egy bizonyos mértékben eltérő redakciója alakult ki. Eszerint az ördög fel akarja írni egy ember bűnét az ökörbőrre, de a hívő elriasztja a gonosz szellemet a Szentírás egyik mondatával, amely a sátán vereségére utal. Acs Mihály szövegéből kitűnik, hogy a legendatípus protestáns redakciója szintén német hatásra keletkezett: „Szemlátomást bé-ment egykor FreybevgäbdLii egy I beteghez az ördög, vonván nagy ökör bőrt 1 utánna, és arra a' betegnek bűneit fel-jegy- | zeni akarván, de midőn a' Patiens azt felel- T %ié: Ird-fel bátor minden bűneimet nem bánom; de hogy azok felibe illyen titulust tégy 1 kívánom: Az asszonyi-állat magva meg-töri a' kígyónak fejét. Gen. 3:15. A' késértö ör- | dög mindgyárast elhadgya, és utálatos büdös- | ségét a' szobában hadgya."

135 Fincel a Magyarországon is jól ismert D. Selneckertől vette át ezt az exemplumot. Nála az ördög elűzője egy istenfélő remete volt. A korai protestáns verzió még a középkori legendák hangulatát tükrözte.

136 Fincel a középkori legenda szabályos változatát Georg Strigenitztől vette át.

137 Látjuk tehát, hogy az Az ökörbőrre írt bűnök legendája a protestantizmus folyamán két redakcióban terjedt el. A középkori legenda úgy élt tovább e cselekménytípus esetében, hogy az ember többé nem volt a gonosz erő kiszolgáltatottja, hanem sikeresen szembeszálhalptt azzal. A középkori legenda úgy fejlődött protestáns exemplummá, hogy a sátán transzcendencia jávai szemben az emberi tettrekészség, az evilági cselekvés lehetőségének kérdése nyomult előtérbe. Az emberi cselekvés ábrázolásának az előrenyomulását a régi szokások háttérbe szorulásával is magyarázhatjuk. A bűnlajstrom kifejezés azon a felfogáson alapult, hogy az ördög az emberek összes bűnét feljegyzi. Haláluk után ezt a lajstromot mutatja fel a gonosz szellem Isten ítélőszéke előtt. Valóban létezett a középkorban olyan hivatalos szokás, miszerint a gyakran előforduló bűnöket egyházi listára írták fel ée ott örökítették meg.

138 Mivel az ökörbőrre írt bűnök legendáját a barokk kor katolikus hitszónokai előszeretettel használták fel szentbeszédeikben, nyilvánvaló a legenda középkori formájának megmaradása és folyamatos hagyományozódása az élő népi prózában,

139 a sokrétű ördögmondák sorában.

140 Az ökörbőrre írt bűnök keresztyén legendájának fejlődése a gonosz erővel szemben fellépő ember lehetőségeinek növekedését mutatta. 134 Bálint Sándor: Das Sündenregister auf der Kuhhaut. Ethnologia Europaea II— III (1968—1969) = Erixoniana 40—43. 135 Acs M. 1708, 205. 136 Rehermann 259sq., num. 5. 137 Rehermann 261sq., num. 8. 138 Röhrich, Redensarten 4, 1050. 139 Moser—

Rath 397sq., num. 242. 140 Röhrich, Sage und Märchen 271. '80