A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Csiszár Árpád: A szatmári és beregi aprófalvak zsidósága és a falu kapcsolata a századfordulótól az 1940-es évekig

radt. Az egyik az 1900 körül született Jenő, aki az apja helyében és foglalkozásában maradt és egy lány, aki már Csengerbeí egy óráshoz ment férjhez. A kocsmát ebből a /helyiségből is meg lehetett közelíteni. Benne asztal volt, mellette két lócával és a falba épített tékával, amely-, ben az italok és poharak álltak. A pitvar ajtaja felett éppen úgy, mint a kocsmának az utcára nyíló ajtaja felett, rugón függő csengő volt elhelyezve, amely a lakószobába levőket figyelmeztette arra, hogy valaki bejött. így az ott levő mind a bolt mind a kocsma felé elláthatta a szolgálatot. Az udvaron ól és mellette boroskamra volt. Itt pince nem volt, mivel nem a' tartós elhelyezésre, hanem a gyors változatos beszerzésre voltak berendezkedve. Már itt meg kell említeni, hogy mind a boltnál, mind a kocsmánál a falu életében nagyon nagy jelentőségű volt a cserekereskedés és a hitel. Végső fokon ez is pénzforgalmat jelentett, csupán egy fokozat közbeiktatásával lett a termény a zsidó kezében valóságos pénzzé. Hogy mennyire pénzforgalomról volt szó, mutatja, hogy a zsidó minden esetben pénzzel fizet a bérletekért. Révaranyoson a földbirtokos egyenesen megtiltja azt, hogy szeszesitalokért terményt fogadjanak el. A cserekereskedés a terményért való vásárlást terménnyel való fizetést jelentette. A falusi asszony tojással ment, vagy. küldte a gyereket a boltba ecetért, sóért vagy petróleumért. Ehhez a cserekereskedéshez kapcsolódott a hitelezés is. Nagyon kevesen voltak olyanok, akik mint cégéres nem fizetők nem kaptak hitelt. A boltban és kocsmában kiírták ugyan, hogy hitel nincs, de ez a törzsvásárlókra kevésbé vonatkozott. A boltban hitelben vásárlók, általában aratás vagy tengeritörés után terménnyel fizették ki felgyűlt adósságukat. Állandó kocsma járó emberek nem is évente egyszer, hanem többször is fizettek, legények a legkülönbözőbb terményekből olyankor vitték meg este a kocsmabeli adósságot, amikor azt apjuktól sikerült elrejteni. Főként az asszonyok mentek túl az elégen. Nagyon sokszor emlegették az egyikmásik családdal kapcsolatban, hogy így mentek tönkre, nem számoltak az adóssággal. Ezek a vásárlások ilyen formán egy közelebbi központban már lehetetlenek voltak, ez biztosította az apró falu kiszsidójának a forgalmát. Tatárfalván Király Jánosnérói úgy emlegették, hogy a kötőjében hordta el az évi termést, fiai éjszaka hordták el a vagyont. A hitelezésen keresztül a falu lakosságának zöme közvetlenül függött a kiszsidó jóakaratától és természetesen a kereskedő elevenségétől, hogy a legszükségesebb bolti és kocsmai cikkek folyamatosan megkaphatók-e a faluban vagy sem. Olyanok, akiknek pénzfizetésük volt, papok, tanítók stb. ugyancsak nem esetenként fizettek, bolti könyvet tartottak és havonta pénzzel számoltak el. Nagyobb gazdák a nagy betakarítások után már a közeli központban nagy tételben vásárolták meg a szükséges sót és más eltartható dolgokat. Már szó volt a lakás, a kocsma és a bolt célszerű berendezéséről. Erősen ki kell hangsúlyozni, hogy a család életének ez a központja. Olyan hely, ahol mindenkor megfelelő ember van a megfelelő szolgálat elvégzésére. Míg a munkás-parasztházaknál a nagy dologidőben sok424