A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)
Benő Éva: Szatmár megyei néprajzi leírása 1854-ből
kötendő. Az esketési menet ünnepélyes zene, robaj és pisztoly durranás között, számtalan felékesített, és zsúfolt szekereken ülő öregek, és leányokból, — úgy több lóháton ülő, felpiperézett, és lobogóval ellátott fiatalokból áll, és a szentegyházig sebes kocsi vágtatás, és lófuttatás által élénkítve tart. Az esketés, úgynevezett Kumetru Maré azaz násznagy közbenjötte, s hozzájárulásával történt, ha a násznagy dús, a selyem szövet általa, s az ő pénzén állíttatik elő, s ilyenkor azt a menyasszony emlékül meg is szokta tartani. Esketés után hasonló ünnepélyességgel, és vígsággal a vőlegény lakához térnek, hol nővevekedvén a vigadó társaság, elkezdődik a boldog, vagy boldogtalan, de mindenesetre nagy anyagi szerencsétlenséget, sokszor elszegényedést maga után vonó dinom dánom és tart három, négy napon át szakadatlanul. A szíves látogatást és fogadtatást, a háztetőn kitűzött fehér és vörösszínű lobogók, tárt ajtók s nyitott ablakok hirdetik. A dinomdánomra a helység előbbkelői mind hivatalosak. A meghívás is nagy hűhóval jár. Több fiatal legény rendkívül felkendőzve és pálinkázva, kezében kulaccsal, bekalandozza a helység minden részeit és utczáit, a meghívandó háza előtt ujjongatva megáll, mire neki megtiszteltetés jeléül a kapu megnyittatik", bemegy s a ház urát a kulccsal felköszönti s megkínálja, ivás után pedig a lakomára e szavakkal hívja meg: „N. N. son kinát, ku senetate — sze pof testy, la un pohár de beuture, si la un tsász, de odichne." (N. N. jó egészség mellett kéret, szíveskedjél egy pohár italra s egy órai időzésre nála megjelenni.) — Ha a meghívott első nap véletlenül elmarad, bizonyos lehet benne, hogy másod, harmad, sőt negyed nap is meghívatik. — A lakomában mindenkor a kumetru marét illeti az elnöklés, valamint a rendelkezési és parancsoló hatalom. Asztalnál a menyasszony a kumetru maré mellett foglal helyett lesütött fővel, mellette a vőlegény, egymaga föltett föveggel. — Az ebéd káposztával kezdődik, közben hús és más sült étkek adatnak föl, végződik pedig rétes- és palacsintával, mint legkedvesebb s nélkülözhetetlen fényűzési czikkekkel. — A rokonok a lakomára, féligmeddig kötelességből, sültet s másféle süteményeket küldenek. A vőfélek ezen étkeket sorjában tálon viszik a násznagyhoz, mint első és főszemélyhez. Ilyenkor a vőfél megállván az étkes tállal, az ajándékozó nevét megemlíti, azután az étel jóságát, ízét és színét, a legsatyricusabb eléadásban, többnyire versekben, földicséri, úgy hogy az egész közönség legnagyobb kaczajjal hallgatja a vőfél declamatióját és rögtönzését. Ebéd után a násznagy a menyasszonnyal megindítja a tánczot és táncz végével a menyasszonynak pénzajándékot ad; ugyanazt teszik a többi vendégek is. Ki a menyasszonynyal tánczol, el nem mulasztja az ajándékot annyiszor, a mennyiszer, kézbesíteni, melynek minimuma 1—2 kr, a maximuma egy húszas; ez azonban ritka eset, kivált most. — Táncz szüntével a leányok körbe ülnek és fájdalmas, szomorú nótákat énekelnek. — Más nap a menyasszony szüleinek házához megy az egész gyülekezet zene és ujjongatás között; odaérvén, nagyszerűen megvendégeltetik s egyúttal a kelengyével (tehén, juh, láda, ágyneművel) rakottan tér vissza az előbbeni vigalomhelyre, s folytatja határtalan jó kedvét 3—4 napig szakadatlanul. — A lakodalom befejezésekor násznagyot a vendégek szerencsekívánatok között hazakísérik. A SZATMÁRMEGYEI SVÄBOK KÖZSÉGÉLETE ÉS GAZDAGODÄSI RENDSZERE, tekintettel a magyarok s oláhok gazdálkodási rendszerére A külföld különböző helyeiről országunkba bevándorolt, beköltözött és megtelepedett különböző nemzetiségek között, tagadhatatlanul legtöbb figyelmet érdemelnek a svábok, és pedig részint különcz, de sok tekintetben üdvös szokásaik, főleg azonban a lehető legjózanabb községéletök, fáradhatatlan szorgalmuk, iparuk s okszerű gazdálkodásuk miatt. — Száraz ismertetésekkel, hosszabb érteközletekkel nem czélom fárasztani az olvasót, igyekezni fogok mindamellett úgy ismertetni és értekezni, hogy belső és külső életök főbb momentumait adva, a tárgyat lehetőleg kimerítsem. A sváb nép családélete igen egyszerű, s mintegy elemi iskoláját képezi azon későbbi életnek, melyben — munka és szorgalom, kitűrés és nélkülözések, vallásos megadás és megnyugvás s mindennemű érdekeknek a családtűzhely körüli \
