A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Benő Éva: Szatmár megyei néprajzi leírása 1854-ből

öszpontosítása — főbb szerepet játszanak. A sváb családoknak minden tagja egyformán dolgozik. Nyaranta, elkezdve a gazdától, mondhatnók, le az öt éves gyermekig, isten szabad ege alatt fárad és izzad mindenki. Az ötéves fiúcska ha egyébre képtelen, a lovakat igazgatja, sőt nem ritkán a 6—7 éves leányka ugyanazt teszi, s azért minden nap tapasztalható sváb falukban, hogy nagyobb mezei munkák idejekor, úgyszólván az egész falut a honn maradt betegek, vagy az utczákon le s fel sétáló bakter őrizik. A sváb nép fáradhatatlan a munkásságban, szorgalmas és kitartó a szerzésben, de szerzeményeire egyúttal féltékeny is, s főleg e tekintetben tűnik ki család- és nemzet-szeretete. A gazda kiholtával a nő folytatja a gazdaságot, ha még munkabíró és fiatal; a nő után a fiúk örökösödnek, de ha fiúk nincsenek, és eladó leány van, az kapja a gazdaságot, csakhogy a család kezei közt maradjon, s inkább akármiféle szegény sváb szolgalegényt szereznek férjül számára, hogysem a gazdaság eladassék, vagy idegen kezekre kerüljön, őszinte bizalom csak a családkörben és saját nemzetbeliek között létezik, idegenek iránt visszatartók, hidegek és bizalmatlanok. Még községéletökből sorolom elő a főbb vonásokat, azután áttérek gazdálkodási rendszerökre. — Községéletök gazdag az észszerű és üdvös intézményekben. — Minden ügyefogyott, nyomorék, vagy tehetetlen elmebeteg sorsa együtt jár, s összeköttetik a család elpusztulta vagy kihalta után a község belérdekeivel vagy a telek s birtok sorsával. — Ha valamely család elemi csapások által vagyonban pusztulást szenved, a munkatehetetlen nyomorék családtagot a falu veszi gondviselése alá, intézkedik annak minden lehető szükségekkeli ellátásáról, s a gondviselőknek vagy ellátóknak a falu pénztárából fizet. Ha a családfők elhalnak, az olyan tehetlen árvát az tartozik ápolni s tartani, ki a vagyont megszerezte vagy legközelebbi rokonság után örökölte, a midőn azután az olyan árva érdekében a vagyon árából lerovások történnek. Ha valaki a sváb lakosok közöl saját hibáján kívül elpusztul vagy elszegényedik, a lakosság egyenlő arányban osztva meg a terheket, tartozik az olyat haladéktalanul segélyezni s ismét tűrhető állásba segíteni. Házak vagy pajták építésénél felváltva szoktak egymásnak segíteni s azt idegen napszámosok vagy munkások nélkül szokták felállítani. Sváb koldust soha, vagy csak igen ritkán lehet szemlélni. Peres ügyeikben, a községelőljáróságban vagy az öregebbek határozatában compromittálnak; a rendes kerületi, törvénykezési vagy közigazgatási hatóságok előtt svábok pörei a lehető legritkábban szoktak előfordulni. Külön bírájuk van az egyházaikban, közigazgatási- és törvénykezésiekben, sőt még a rendőri kihágásokra nézve is más egyén ítélete alá adják magukat. A büntetések többnyire pénzbeli megrovások, melyek azután rendesen a legszentebb s leghumanisticusabb czélokra fordíttatnak. Zúgolódás nélkül hódolnak — a rendes törvény szelleméhez mérve — a legszigorúbb ítéleteknek is. Halottjaiknak a legközelebbi szomszédok tartoznak sírt ásni s azokat ugyancsak a szomszédok emelik a temetőbe. Ezen intézkedés és szokás sem történt más czélból, minthogy egymás kiadásait s költségeit kevesbítsék. — Éjjelenkint minden utcza őrt tartozik kiállítani, mit közösen és felváltva teljesítenek. A künn éjelező s legelő lovakhoz hasonlag felváltott őrök állíttatnak. — Ha a falu érdekében újításokat vagy javításokat lát eszközlendőknek a nagyobb rész, pénzzel vagy munkás kezekkel olyanok is tartoznak hozzájárulni, kik épen ellenkező véleményben vannak, s kiknek az ilyen újítás vagy javítás sokszor haszon helyett jelentős kárt eszközöl. — Mindennemű elvekben és eszmékben szorosan együtt tartanak, a miért az is meg szokott történni, hogy törvénytelen, de általuk törvényesnek képzelt elvekhez vagy eszmékhez ragaszkodva s azok tettleges kivihetősége mellett szinte erőszakosan küzdve, nem egyesek vagy az indítványozók, minthogy egymást el nem árulják, hanem az egész falu bűnhődik, s egy pár ember ostobasága miatt fizet számtalanszor ugyancsak az egész falu. — Ki ősi szokásaiknak, elfogadott intézvényeiknek s használat által törvényesített rendeleteiknek nem hódol, annak minden lehető akadályokat életútjába gördítenek, azt minden lehető módon boszantják s vagy idejekorán megtörik, vagy más helységbeli átköltözésre erőszakolják. 417