A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Benő Éva: Szatmár megyei néprajzi leírása 1854-ből

A sirató vendégei az ételekben nem igen válogathatnak, az ital pedig- többnyire pálinkából áll. Éjfélkor kedvre derül a vőlegény is, ha egyébből nem: szokásból, a midőn azután az egész társaság a menyasszonyt látogatja meg. Azt barátnői körében rendesen sírva találják. A vőlegény nem hogy vigasztalná menyaszszonyát, hanem maga is ismét elkeseredik. A két busongót kivéve, azután a mindkét nembeliekből álló társaság hinczározni, és tréfálkodni kezd. A zenészek is felhagynak a szomorú nótákkal, és pattogóbb, vígabb darabokat játszanak. Igen bizarr jelenet, tíz tizenöt vigadó között, a két szerelmest búsongva szemlélni. A menyasszonyra egy kellemes meglepetés is vár. A /már korábban e czélra, fehér vászon lepedő függönnyel eltakart rejtekből, virágokkal koszorúzott, és szalagokkal ékített borjú vezettetik a menyasszony elé, mellyel neki a vőlegény kedveskedik. Ilyenkor azután fogadni szoktak, hogy a menyasszony mosolyogni fog. A fogadók csak akkor vesztenek, ha a menyasszony valami értékesebb meglepetést reméllett, mi azonban igen ritkán szokott megtörténni. Mentül szomorúbb a sirató, annál vígabb menyegzőt jósolnak. Szokása a román szüzeknek arczaik kifestése, a sjratóra minden kendőzéstől, és cziczomázástől őrizkednek. Mentől sápadtabb ilyenkor a menyasszony, annál rózsaszínűbb jövőre számolhat. A menyasszony álmainak is, mesékkel és tündérregékkel ígérnek szebb valót. A vőlegénynek rendkívül kell magára vigyáznia; többnyire a siratóbani magaviseletéről szoktak következtetni jellemére. Hajnal — illetőleg kukorikolás előtt szoktak eloszlani. A farsang eltemetése a magyaroknál Hamvazó-szerda délutánján szokott véghez vitetni, alkonyatkor. Bizonyos, közösen kiválasztott háznál összegyűl a falu ifjúsága, s mindenek előtt sorshúzás útján farsangot választ. Kit a sors talál, e végre kölcsön kért, s összeférczelt lepedőbe takartatik, s egy e végre szalmával kibélett saroglyára helyeztetik. Az ifjak fele része leánynak öltözik át. A kinyújtóztatott, és saroglyára helyeztetett farsangot két ifjú, és két leány viszi a temető kapujáig. Midőn a vivők kifáradnak, újabbak által szoktak kicseréltetni. Elül viszik a saroglyát, az eltakarítandó farsanggal. A menet követi, némán, egyetlen szót nem beszélve. Szokásos előjogaik közé tartozik, hogy még a szemközt jövő ökrös szekereknek sem térnek ki. öreg asszonyoknak kitérnek, kikel ha találkoznak, a jövő farsangot érdeklőleg rósz jelnek tekintik, és kellemetlen dolgokat jósolnak. Mindenkinek szabadságában áll, szónélkül arczfintorításokkal, grimászszokkal, pofavágásokkal mulattatni a menet tagjait, ki azután hangosan elneveti magát, a társaságnak egy itcze borral válik adósává. Hasonlólag büntettetik, ki a leánynak Öltözött ifjút férfi néven szólítja. A temető kapujánál leteszik a targonczát, a farsangot képviselő ifjúval együtt, s az ügyesebbek elkezdenek szónokolni. A farsangnak a játék tökéletes bevégezteig nem szabad mozdulnia. A szónoklatok többnyire, az alig múlt farsang nevezetesebb pontjait tárgyalják, s összehasonlítólag a jövő farsangra vonatkoznak; р. o. „Nyugodjál békével, becsületes farsang, adja az isten hogy jövő évben a Szabó Pál uram házánál ismét feltalálhassunk, s olyan fánkokkal láss el bennünket, mint az idén milyenek Nagy Ferencz uram házánál elláttál bennünket." A farsang mozdulatlanul marad ugyan, de lehető élezésen szokott válaszolni; p. o. Jó fánkokkal fogok szolgálni, de csak úgy, s csak akkor, ha Varga Mariskát főkötő alá segítitek. A szónoklatok végeztével elkezdenek szaladni, mindenki futamodásnak ered, ki leghátul marad, az tartozik a targonczát haza szállítani. A játék végeztével biztos körben összeülnek, s nagyokat isznak egymás egészségéért. Tojáshajgálás a sváboknál húsvét másod napja délutánján Húsvét másod napján, mindjárt az istentisztelet végeztével kosarakkal kezeikben tojásokat kéregetnek a falu legényei. Régibb időktől óta divatozó szokásnál fogva, mindegyik gazdasszony ad két három, sőt több tojást is. Délután pedig a kántorba gyűlnek össze, hol a tojásokat azonnal felszámítják. A tojások felszámítása után két részre szakad az ifjúság, az egyik rész a hajgáló, a másik rész a szaladó ügyességére fogad. Borba, s a megmaradt tojások árából bekerült pénzösszegbe szoktak fogadni. • 414