A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Felhősné Csiszár Sarolta: A népi mosás Szatmárban és Beregben

Sulykolás a Tiszán. Beregi Múzeum fotótára. Lelt. sz.: 9900. Felvétel helye: Gergelyiugornya, 1955. ha dicsekedett, mikor azt mondta: „olyan szappant főztem, hogy teli vót a teknő habbal". Hogy jobban habozzon a szappan, mosás előtt beleköptek a teknőbe. Kisebb vászon ruhák teknőbe való mosásához volt úgy, hogy nem szappant, hanem csak sima lúgot használtak. Ilyenkor egy kis tarisznyába tették a hamut, fazékban felfőzték és ebben a lében mostak. A textíliák rendbentartásának utolsó fázisa a simítás. Tekintve, hogy területünkön a lakosság ruházata, alsó és felső ruhája zömmel még a múlt század utolsó harmadában is vászonból készült és a háztartás eszközkészletének jelentős része vászonból volt, elsősorban a vászonnemű simítását vesszük szemügyre. A simítás már a terítéskor megkezdődött. A nagyobb vászontárgyakat az abroszokat, lepedőket, de a végvásznakat is terítéskor jól meghúzgálták és már némileg simítva terítették végig a sövénykerítésen. A végvásznat, mivel az nagyon hosszú volt, előfordult, hogy a gyepre vagy a folyópartok szemcsés, homokos lapályain terítették végig. Száradás közben is ki-ikiszaladtak megnézni és ilyenkor újból végigsimították. A kisebb ruhákat az udvaron fától-fáig kihúzott szüttesre terítették. Terítés előtt ezeket is jól meghúzgálták. Száradás után a vászon mindenkor durva, érdes tapintású, amit Szatmárban és Beregben úgy fejeztek ki, hogy olyan „szironyos". Ilyen állapotban különösen alsó neműk esetében majdnem teljesen alkalmatlan viselésre. Hogy erre alkalmassá váljon, a vászonnak meg kell törnie. 392