A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Ujváry Zoltán: Népmonda, népi emlékezés és helytörténet

Elment megint imádkozni. Kardjával kifúrta a sziklát. Amikor kifúr­ta, szép forrás cseregett belőle. Máma is Szent László forrásnak hívják Romániában; ma ott van. Na és akkor ittak, akkor országokat csinál­tak és hálálkodtak az Istennek. S akkor bejöttek ide a városokba. Minden városban diadalkapu volt. Minden városban enni-inni adtak a katonáknak. Úgyhogy három hétre értek haza. Mindenütt, mindenütt ettek, ittak és akkor annak örömére, hpgy a kunok sohase jöttek többet, hogy a kunoktól megszabadultak, a templo­mokban, harangoztak. Ahol picike volt a falu, vagy egy tanyán, még ott is rézcsengettyű szólt annak a tiszteletére, hogy a kunoktól megmene­kültek."* A néphagyomány különböző halmokat, dombokat tatár vagy török, kuruc vagy labanc csatával hoz kapcsolatba. így például a darvasi Bozsód pusztán van egy ún. Testhalom, amely alatt azok a hősök nyugosznak, akiket a tatárok legyilkoltak. Hasonlóképpen Hencida határában is van egy Testhalomnak nevezett hely, amely a hagyomány szerint úgy­szintén az odatemetett harcosokról neveztetett el. A testhalom helynevek számos folklorisztikai kérdést vetettek fel a kutatók körében. Az ide vonatkozó helyi mondák többnyire véres ese­ményről szólnak. Kétségtelenül gyakran összefüggésbe hozhatók a hely­ség történelmének egy-egy periódusával. Részletesen foglalkozott ezzel a kérdéssel Dankó Imre. 5 A törökök egykori jelenlétével kapcsolatban egészen nyilvánvalóan beszélnek a helynevek, a helynevekhez fűződő mondák. így pl. a derecs­kéi határnak Tápé felől való oldalán a Kalló mellett van egy halom, amely­ről a hagyomány azt tartotta, hogy Derecske elpusztulásakor e halmon volt a török vezér sátora, s ennek az emlékére nevezték el a helyet Sá­tordombnak. Bedő határában van egy Törökzug elnevezésű rész. A ha­gyomány szerint a törökök ptt tanyáztak. Az ide vonatkozó hajdú-bihari hagyománykört Ferenczi Imre dolgozta föl. 6 Nagybajom határában úgyszintén Tó'röfcTiaZomnak neveznek egy ha­tárrészt. Erről a hagyomány azt tartja, hogy 1659-ben e halom körül tanyázott a török had és a basa sátora ezen a halmon volt. Közelében van a Csatahalom, amelyen viszont a magyar tábor volt. A két halom között yolt az ütközet, amelyen először a magyarok voltak előnyben, de a török túlerő miatt a csatát elvesztette a magyar csapat. Ezeket a példákat bőséggel sorolhatnánk tovább! De nemcsak a tö­rökkel kapcsolatban. Pl. Fúrta határában a tatár pusztítás emlékére a határnak a Nagy nyomás felől eső részét Tatár csapásnak nevezik. Komá­diban pedig ismeretes egy Rácvágás nevű határrész, amelyről a népha­gyomány a következőket tudja: 1707-ben a rácok megtámadták a komá­diakat, akik a támadásról előre tudomást szereztek, ezért Zsáka—Fúrta felől, a Kutas patak gázlóját kaszákkal meghányták, s amikor jött az el­4 Ujváry Zoltán: Varia folkloristica. Debrecen, 1975. 186—188. 5 Dankő Imre: i. m. 6 Ferenczi Imre: A török küzdelmek emléke Hajdú-Bihar mondahagyományá­ban. A debreceni Déri Múzeum évkönyve, 1962—1964. Debrecen, 1965. 243—265. 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom