A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)
Dankó Imre: Bátor Opos-Vid és Beowulf. Angolszász–magyar mondapárhuzam az Ecsedi-láp sárkányának mondájában
Gwthkeleth, Kutgeled) ősei Keled és Gut vitézek a „svábok földéről", Hohenstauf várából vándoroltak be hazánkba Péter király idejében. Egyes régi szerzők szerint egyenesen Svédországból jöttek. Mindenesetre olyan helyről, ahol a Beowulf monda részei keletkeztek és ismertek voltak. Nagyon kézenfekvőnek látszik az a magyarázat, hogy a Magyarországra jött, itt nagy földbirtokokhoz jutott, különböző kiváltságokban részesült idegen nemzetségnek szüksége volt valamiféle, a Beowulf-mondához hasonló eszmei támogatásra, hogy befogadják és ne kezeljék őket gyűlölt idegenekként. Ügy vélem, hogy mi sem volt egyszerűbb és jobb megoldás ennek érdekében, mint az őshazából hozott Beowulf-monda megfelelő adaptációja, ami, ahogy azt az Ecsedi-láp sárkánymondájának kutatása is igazolja, széleskörűen elterjedt és minden tekintetben mély nyomokat hagyott maga után tárgya, tartalma és tendenciája alapján a magyar történeti mondák világában. 23 Végezetre még csak arról szeretnék néhány szót szólni, hogy Erdész Sándornak a kígyókultusszal kapcsolatos munkásságához azáltal is kapcsolódik az egész Beowulf-monda, hogy benne a kígyó—sárkány—szörny megnevezése és meghatározása ugyanolyan labilis, mint a magyar folklórban. A skandináv mitológiában — ahová végül is tartozik az egész Beowulf-história — földalatti és vízi (tengeri) szörnyekről (giant) esik szó. Leírásaikban, bár legtöbben a kígyó jellegzetességeit hangsúlyozzák, lábakról is szólnak. Sőt, több esetben, így Grendelnél is számos anthropomórf részlettel is találkozunk. A skandináv—germán mitológia szörnyei, ha kígyótestűek is és esetleg lábaik is vannak, általában nem többfejűek, lángokádással se igen keltenek félelmet, hanem óriás méreteikkel és ebből következően óriási erejükkel tűnnek ki. Ezért a nevük általában" szörny, azaz, monstrel. Grendel is óriási termetű és erejű szörny, akire még az is jellemző, hogy minden zajt, vihart túlharsogó ordítása önmagában félelmet keltő. Nagyon érdekes, hogy a sárkány (dragon) elnevezést, ami pedig a hol jobban, hol kevésbe jól leírt szörnyekre leginkább ráillene, alig használják. Erdész Sándor már idézett munkájában azt a megállapítást tette, miután gondosan sorravette és elemezte a magyar és a környező népek — köztük a németek — kígyóképzeteit, kígyótípusait és a hozzájuk fűződő kultikus hagyományokat, hogy a „kígyótisztelet kialakulásától egyenes út vezet a sárkányképzetekhez, de látnunk kell azt is, hogy ennek az útnak egy rövidebb szakaszában visszaáramlás is végbemegy: például a tűzokádó sárkány képzete hatással volt a kígyóképzetekre is". 24 Beowulf mondájából ide vonatkozóan azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a germán—angolszász hiedelemvilágban is a kígyó (serpent) volt a 23 Dankó Imre: Egy történeti mondánk vándorlása. (A Báthoriak és a sárkány.) Id. m. és a hozzácsatlakozó irodalom. 24 Erdész Sándor: Kígyókultusz a magyar néphagyományban. Id. m. 7—8. — Vö.: A szóba jöhető szavak, kifejezések angol jelentései a Hornby, A. S.—Parnwell, E. C: An English—Reader's Dictionary (London, 1958.) szerint: Dragon (in old stories) wigned, /ire-breathing creature. 129.; Giant 1. (in fairy-tales) man of very great height and size. 2. Man, animal or plant larger than normal. 177.; Monster 1. Wrongly shaped animal or plant; person or thing of extraordinary shape, size, or qualities. 2. (In stories) imaginary creature (e. g. half animal, half bird). 3. Very cruel person. 269.; Serpent snake. 389.; Snake long, legless, srawling reptile. 408. 30 •
