A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Páricsiné Nagy Judit: Az erotika vizsgálata a folklórban

tárgya volt csupán."

4 Ehhez hozzátenném, hogy' a megállapítás lényege nem műfaj specifikus: az erotika bármely megnyilvánulási formájában ilyen értelmező-kormányzó szerepet töltött be. A nemiség a közösség tudatában azért emelkedik erotikává — tudati elemekkel áthatotta —, mert azon az ismeretszinten, melyben az enciklopédikus tudást a közvetlen tapasztalati benyomások extrapolációja jelentette, az alapvető élettényezőkkel — születés, serdülés, halál — szembeszökő kapcsolatban álló nemiség természetszerűleg kínálkozott átfogó és egyetlen birtokolt elvként a világ magyarázatára. Az erotika közösségi funkciója — az utódnemzést és egyéni örömszerzést meghaladva — a világértelmezés, a világ aníropomprf izálása, a kozmogón elvhűség. Ennek jegyében rendezte be az ember az életét a lakodalom és temetés, a vetés, aratás, farsang stb. szokásrendjeivel, a törzsek és népek homályba vesző történetiségét eredetmítoszokkal, melyek egyben világosan elválasztják és összekapcsolják az emberi nemet az állati-növényi-ásványi és csodás létezésmóddal. E megfigyelt és elképzelt szférák mind a nemiség sokrétű tudatosulásában, az erotikában szerveződnek koncentrikus, egymásra és az emberre vonatkoztatott, kultúraépítő körökké. Általuk az ember olyan koordinátarendszerét hozta létre a közösség világfelfogásának, erkölcsének, mely biztos utat szabott az egyénnek. E kultúrkörök spirálján haladjunk az egyén felé, aki maga is csak részeket, egyre kevesebbet láthat be ebből, mi, az adatközlések olvasói pedig alig valamit. A legátfogóbb gondolatkör az eredetmítoszoké. Az emberiség eredete mítoszokban, vallási tételekben fogalmazódik meg. „A szellemi eredetű férfi és a csontból teremtett nő ritmikus párharca valamikor azt volt hivatva példázni, hogy a nő alárendelődik a férfinak, a tél a tavasznak, és az egybeillő körforgások kozmikussá táguló misztériumában megőrződik a közösség termékenyítő ereje, — írja Qoffin. Még inkább tágítva a kört: ,,a nemiség szabályai nagyban különböztek a ma általánostól az idők kezdetén. A nemzés-teremtés nem kötődött szorosan a testi együttléthez vagy a csak nemben különböző partnerek vonzalmához. Sugalmazó formájú (vízikígyó) vagy bármilyen más állat, növény, mindennapi testi megnyilvánulás (sóhajtás, pillantás), természeti tényező, élettelen tárgy is megtermékenyítő képesség e korlátlan varázslatát az eredetmítoszok szabadították fel. Hiszen az idők kezdetén a föld néptelen pusztaság, és a világban lévő jónak és rossznak formára kellett találnia."

5 Figyelemre méltó az eredetmítoszok gondolati rokonsága, származzanak bár egymástól földrajzilag is távol fekvő, független kultúrákból. A jó és rossz kettőségének elvére — ebben az elvben a nemiség nem csupán az erkölcsileg egyik fő megnyilvánulási tere, hanem annak szabályozójává válik. Az eredetmítoszokból származó nemek közti különbségtétel ma is eleven. Ugyanígy feltételezhetjük, hogy a folklór más elemei is lappangva továbbélnek bennünk. így a keresztény vallás is átörökítheti a nemek szembeállításának gondolatát. A héber hagyományra épülve „a férfitisztasággal szemben Éva is bűnös lesz — enged a kígyó csábításá4 Coffin, Tristram Potter: i. m. 5 Coffin, Tristram Potter: i. m. 221