A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)
Páricsiné Nagy Judit: Az erotika vizsgálata a folklórban
sát és magasztossá tételét, ugyanakkor tágabb értelemben annak művészi (játékos, metaforikus vagy szimbolikus) átalakítását, kifejlesztését, leírását, bemutatását, közvetítését, amint az a szokásokban, társas életben, divatban, művészetben, irodalomban, folklórban, reklámban stb. megjelenik. A két fogalom használata mégsem logikus és következetes. Röhrich azt is megállapítja, hogy erotikus művészetről és irodalomról beszélünk, vagy erotikus népdalról, regényről, sohasem „szexuális regény"-ről vagy „szexuális szólások''-ról, ugyanakkor szexuális viccet mondunk és nem erotikusát. Abban az értelemben tehát, hogy a művészet, így a folklórművészet számára is fenntartott fogalom az erotika, mondáinkat erotikusnak minősíthetjük akkor is, ha témájuk kifejezetten a szexus keletkezését járja körül. Fontosnak tartom kiemelni a tudatos lelki tényezők szerepét, vagyis a gondolati megélés-átalakítás tényét. Bernáth Béla összekapcsolta az erotikus témát és a benne rejlő szimbólumfejtés lehetőségét. 2 A magyar népdalokban kimutatható szimbólumrendszer meglepően hasonlít más kultúrkörökben keletkezett szimbólumrendszerekhez. Mindenfajta eredetmítosznak is szerves része a nemiség közösségi érvényű, közösségközpontúvá emelő átértelmezése, újraértékelése. Vagyis erptikán nem a köznapi érzékit értem, hanem általánosabban, a gondolati-értelmi megélést. Ilyen értelemben az erotika az utódnemzésen túlmutatóan funkcionális és nem pusztán egyéni örömforrás. E közösségi funkció különbözteti meg egyben értelemszerűen az önmagáért való pornográfiától is. „A pornográfia fogalomköre rendkívül nehezen behatárolható; nemcsak hogy társadamakról társadalmakra változik, hanem az illető társadalomban is különbözik megítélése más-más helyzetben. Ráadásul a megítélés olyannyira a nemiséget illető ízlés vagy még inkább hiányának dolga, hogy az ilyen irányú érzékkel nem rendelkezők számára fogalmilag meg sem közelíthető e kérdés. A mindennapos gyakorlati megítélés anynyira társadalmat meghatározó egyedi jegy, hogy legalább annyira közösséget összeforrasztó és más közösségektől elválasztó jellemző mint a nyelvhasználat, öltözködés vagy bőrszín. így e jegy tükrében az egyes társadalmak, korok nevetségesnek vagy akár obszcénnek tűnhetnek egymás számára. Hasonlóképpen letűnt korok, irodalmi úttörőinek merészségei mára elvesztik sokkoló hatásukat." 3 Az erotika helye és tartalma ma megvilágításra szorul, az emberi kultúra hajnalán és egészen a fejlett termelő-fogyasztó társadalmak kialakulásáig azonban fönt említett szerepe szükségszerűen született meg és élt tovább. Életre hívója az a kozmikus életérzés volt, mely „a termékenységet feltételező szerelmet világot fenntartó erőnek fogta fel. E gondolat közben „hiba lenne a szimbolika mögött csupán szexuális tartalmakat keresni. Ez csak a jelentés egy adott szintjén igaz... A mítoszok és mesék nemisége a világ jelenségeinek leírhatóságát szolgálta, és nem a 2 Bernáth Béla: A szerelem képes nyelvéről. A favágásról és a szerelemfákról. In: Erósz a folklórban. (Szerk.: Hoppal Mihály—Szepes Erika), 40—63. 3 Coffin, Tristram Potter: A Proper Book of Sexual Folklore. New York, 1978. 220
