A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)
Szabó László: A felnőttkor szokásai
más veszi át. A fő és egyetemes motívum a munkából való kiesés. Ez változtatja meg a társadalom vele kapcsolatos eddigi álláspontját. Ez pedig önmagában mutatja, hogy a felnőttkor leglényege, kritériuma a teljes munka végzése. S itt kell visszatérnünk az elején felvetett kérdésre: vannak-e, s egyáltalán melyek a felnőttkor szokásai? Hiszen a felnőttkor egészét jóformán a munka teszi ki, szinte valamennyi cselekmény, szokás, szórakozás, rítus munkával kapcsolódik össze, ahhoz kötődik. A felnőttkornak olyan önálló szórakozási és játék alkalmai, mint a gyermekkornak és az ifjúkornak nincs. Ebben az értelemben tehát tisztán felnőttkorhoz köthető szokás nincsen is, átfedés vagy egyezés van az ünnepi vagy gazdasági élet szokásai és a felnőttkor szokásai között. Vagy valamennyi egyéb szempontú szokást felnőttnek minősítünk vagy pedig kijelentjük, hogy ennek az életkornak speciális szokásai nincsenek. A szakirodalomban két véglet áll példaként előttünk: SZENDREY ZSIGMOND és SZENDREY ÁKOS a Magyarság Néprajza „Szokások" fejezetében a házasság és temetés között, gyakorlatilag mint felnőttkorhoz kapcsolódó szokásokat tárgyalja a családi tűzhely, betegség, gyógyítás, közélet, gazdasági élet, törvényes élet, vallásos élet szokásait; JUNG KÁROLY viszont a gombosi népszokásokról szóló könyvében csupán az „emberi élet fordulóit" emeli ki: születés és csecsemőkor; házasság és lakodalom; halál és temetés; a felnőttkor egyszerűen kimarad. 6 Mi az alábbi megoldást választjuk: JUNG KÁROLYTÓL eltérően a felnőttkorhoz bizonyos szokásokat kapcsolunk, sőt az emberi élet említett fordulóira — minthogy végül is felnőttek végzik e cselekményeket — tekintettel leszünk. Ám nem szélesíthetjük ki annyira a kört, mint a két SZENDREY tette, mert ez parttalanná teheti vizsgálati területünket. Keressük azokat a szokásszerű megnyilvánulásokat, amelyek ehhez az életkorhoz köthetők, s ehhez segítségül hívjuk az emberi megatartást, egyes csoportok szokásszerűvé vált magatartási formáját, amely megnyilatkozik az egyes cselekményekben, s elválasztja egymástól a szokásszerű cselekedeteket és az ezzel szorosan érintkező egyéb cselekményeket (rítus, gyógyítás, babona stb.). E cikk keretei között inkább a fe,lnőttkor szokásainak rendszerére szorítkozom, semmint az egyes szokások részletesebb bemutatására. Anyagomat a tiszazugi gyűjtéseimből idézem. 2. Elsőként vizsgáljuk meg, hogy a felnőttkor szokásai milyen jellegű alaptevékenységekhez kapcsolódnak, s ennek megfelelően milyen rendszert alkotnak? A felnőttkor szokásainak zöme a munkához kötött, s e fő tevékenység kísérőjeként jelenik meg. Természetesen a munka lehet az egész szokást alapvetően meghatározó tevékenység a szokáson belül, s éppen ezért csak kevés teret hagy szokás jellegű elemeknek (pl.: cséplés); s lehet szinte ürügy bizonyos összejövetelre, háttérbe is szorulhat, s ekkor a szokás rendje szabadabban bontakozhat ki (pl.: disznóvágás). Ilyen szempontból azonban magát a munkaszervezetet szoktuk osztályozni, s nem annyira a szokásokat. Jelen esetben más megoldást választunk. 7 Ha a 6 Jung Károly: Az emberi élet fordulói. Gombosi népszokások. Szabadka, 1978. — Salamon Anikó—Vasas Samu: Kalotaszegi ünnepek. Budapest, 1986. 7 Szabó László: A népi társasmunkák kutatása. Ethn. LXXVIII (1967) 219—237. 189
