A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Madaras László: Az Avar hitvilág néhány eleme Jászapáti–Nagyszállás úti temető sírjaiból

Az avar hitvilág néhány eleme a Jászapáti-Nagyállás úti temető sírjaiból MADARAS LÁSZLÓ A régészeti-történeti kutatások az ásatásokon feltárt leletanyagot, megfigyeléseket a kutatók mind többször kísérlik meg egy-egy egykoron élt nép néprajza rekonstrukciójához felhasználni.

1 Ez a rekonstrukció természetesen sohasem lehet teljes, hiszen a forrásanyag erősen .korlátozott, a régész csak azt képes értékelni, amit az idő vasfoga megkímélt. „Adatközlőink megszólaltatása" már csak azért is rendkívüli körültekintést, pontos „kérdésfeltevést" (ásatási megfigyelések) igényel, mert a sírok, a telepek csupán egyszer kutathatók meg, s ezek a kutatások egyúttal pusztulásukat is jelentik. Ami tudásunk végessége, vagy át nem gondolt feltárásaink miatt megsemmisül, az örökre elvész a kutatás számára.

2 Éppen ezért nagyon fontos a modern ásatások pontossága. 1 Az első jelentős, iskolát alapító mű László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete című alapvető munkája volt. Ezt a művet az avarkort bemutató nagy László Gyula-kötet követte (Etudes Archeologiques sur l'Histoire de la Société des Avars Bp. 1955.) Ugyancsak László Gyula; Az avarok néprajza címmel több tat nulmányt is közzétett. I—II. Arc. Ert. 1941. pp. 175—204.; III. Arc. Ert. 1942.; ' IV. Gerevich Emlékkönyv pp. 16^24.) László Gyula tanítványai közül ezen az úton legtovább a Kisalföld avarkorának szakavatott kutatója Tomka Péter jutott. „Kis avar néprajz" című írásában (In. Az őshazától a Kárpátokig. Szerk. Szombathy Viktor, Panoráma sorozat Bp. 1985.). Ebben a tápi temető 261. sírja alapján egy 1200 évvel ezelőtt élt „átlag" avar harcost elevenít meg ,s ennek ürügyén sok mindent elmond, ami az avarkori élet mindennapjainak része lehetett. A honfoglalás korából Dienes István lélekhitre vonatkozó kutatásait említhetjük példaadó kezdeményezésként. (A honfoglaló magyarok lélekhiedelmei. In; Régészeti barangolások Magyarországon. Szerkesztette: Szombathy Viktor Bp. 1978. pp. 170—233.) 2 Kitűnő példa erre Kőhegyi Mihály érzékletes leírása saját ásatási megfigyeléseiről: „A 4. sírban erőteljes férfi nyugodott, de nyughelyét iszonyúan feldúlták és kirabolták... Jobb lábszára mellett csúcsával a bokák felé feküdt lándzsájának vashegye. A sír bal oldalán furcsa, számomra ismeretlen vastárgy körvonalai sejlettek fel, még jóval a csontvázszint felett... A tapasztalt szakember számára első pillantásra is világos volt, hogy paizsdudort találtunk. Gondosan becsomagoltuk, és hazavittük a zsákmányt. Nekem pedig csak hetek múlva jutott eszembe, hogy egy fontos adat feljegyzését elmulasztottuk: nem néztük meg, milyen magasan volt a paizsdudor hegye a sír fenekétől. Pedig nyilvánvaló, hogy a temetéskor, miután már a sírban feküdt a halott, paizsát is odatették, méghozzá a sír oldalához támasztva. A lezúduló föld a paizsot nekinyomta az oldalfalnak, Umbóját (köldök, kézvédő) hegyes vége belenyomódott a földbe és ' a paizs elpusztulása után is így maradt. Ha tehát lemértük volna távolságát a sír fenéktől, akkor megkaptuk volna a paizs — évekig így hittem — átmérőjét. ...egy lényeges adatot örökre „elástunk". Kőhegyi Mihály: Irániak a Nagyalföldön. In. Régészeti barangolások Magyarországon. Szerkesztette: Szombathy Viktor, Bp. 1978. pp. 90—100. 167