A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Dám László–D. Rácz Magdolna: Adatok Nyírbátor néphitéhez

„egy kést belevágott az ajtó sarkába, meg felállította a seprűt, és egy bontófésűt belevert a seprűbe és oda felállította. Azt mondta, hogy akkor nincsen a gonosznak úgy ereje, hogy bemenjen." Egy este mikor elfelejtette megcsinálni megint jelentkezett az asszony liba képiben. A lány meg elkapta balkézzel a nyakát. Másnap az asszony arca össze volt marva, „sose jelentkezett többet, nem mert." Bátorban az elrejtezett, a túlvilágon járt emberekről is tudnak. Mikor ezek" felkőttek nem mondtak semmit, mert az életekbe került volna." Csendes, istenimádó emberek lettek belőlük. Annyit mondtak, a túlvilágon vótak, semmi többet nem lehetett tőlük megtudni. — Volt egy Kosa Lajosné nevezetű asszony, aki egy hétig volt elrejtőzve. De mikor megébredett nem mondott semmit, „mert nem szabad neki." — Egy másik asszony három napig volt elrejtőzve, mikpr magához tért, azt mondta, „hogy mához egy esztendőre én már halott leszek." A koporsót is megvette, s egy év múlva belefeküdt s meghalt. A környezetének annyit mondott a rejtőzködésről, hogy' „gyönyörű" helyütt járt, ... hogy hát nem is közönséges! Virágos úton, kétódalt virágos út vót..." Errefelé úgy tartották, ha két napig nem keresztelik meg a gyereket, akkor kicserélik. Ezért aztán rögtön ahogy megszületett meg is keresztelték. Ha még is kicserélték, torz gyermeket tettek a helyibe, „Olyan nagy feje vót neki, vagy a lábai nagyok vótak, nagy lábafeje és olyan vékony lábaszára, olyan torz gyerek vót." — Előfordult, hogy a fiút lányra cserélték. Ekkor a gyermeket-Máriapócsra vitték, hogy Szűz Máriához értessék, „hát amikor odafelé akarná tartani a gyermeket kikapták a kezébűl, a saját gyermekét meg a kezébe adták." — Előfordult az is, hogy a boszorkányok kiszedték a gyermek csontját. Ha két év múlva ugyanarra a helyre elviszik a gyermeket, visszadják a csontjait.

9 A nyírbátori boszorkányok, ha valakire nagyon haragudtak, azt úgy rontották meg, hogy kilenc nyomát felszedték, elásták a csorgöba és az illető elsorvadt. Vagy ellopták egy ruhadarabját, azt ásták el, „ ... míg az ott elenyészett, addig úgy sínylett ő is el." Az ember csak akkor gyógyult meg, ha nagyobb tudományú boszorkányhoz ment el. Előfordult, hogy a boszorkányok kutya képében összemérlek ilyenkor az erejüket, s ha az ártani akaró győzött, az áldozat menthetetlen volt. Akinek összeért a szemöldöke, akaratán kívül is tudott szemmel verni. Ennek elhárítására parazsat vettek ki a kályhából, és leöntötték vízzel. A szenes vízzel becsapkodták a szemmel vertet, és attól elmúlt a rontás. A legtöbbször a gyermekeket rontották meg ilyen módon. Ezt úgy lehetett észrevenni, bogy a gyermek „nyugtalan vót, sírt, vergődött, nem vót neki nyugalma. Akkor öntöttek neki szenes vizet." A cirokseprűből kihúztak kilenc szirmot, aztán meggyújtották, egy kis pohár vízbe belemártották. Ha leült, akkor azt mondták „szemverésbe van a gyermek." Akkor bal kézzel megmostak a gyereket, a maradék vizet az ajtósatokba öntötték, mert ott szokott bejárni a gonosz szellem. A bátort Ördögök а keresztúton tanyáztak. A gyermekeket a szülők arra tanították, hogy éjfélben heni jó a keresztúton mászMlrii. Ha mégis arra járnak, bal kézzel keresztet kell vetni, attól elijednek az ördögök. 9 Vö. Erdész Sándor: Nyírség... i.m. 232—233. 129