A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Dám László–D. Rácz Magdolna: Adatok Nyírbátor néphitéhez

amelynek nyomai még ma is megfigyelhetők, s ennek egyik megnyilvánulása a polgárok gondolkodása, világképe. Ennek pedig fontos eleme a hitvilág is. Másrészt Nyírbátorban megfigyelhetők mindazok az etnikai, vallási viszonyok, amelyek általában a Nyírséget jellemzik. A város törzsökös lakossága a XVI. század közepétől református vallású, de mindig is volt egy viszonylag jelentős római katolikus rétege, s a XVIII. század végétől egyre nagyobb számba telepedtek be görögkatolikusok is. Különösen megnőtt ez utóbbi felekezet aránya a múlt század második felében, amikor az iparosodással sok görögkatolikus vallású lakos költözött be a környező falvakból. Figyelemreméltó továbbá, hogy a város jelentős izraelita réteggel is rendelkezett. A statisztikai adatok szerint 1900-ban a város lakosságának 54 százaléka református, 16 százaléka római katolikus, 12 százaléka görög katolikus, 18 százaléka izraelita vallású volt.

6 S bár — már a számok tükrében is — a református egyháznak volt a legnagyobb szerepe, nem szabad figyelmen kívül hagyni a bátori minorita rendházat, s a rend szellemi kisugárzását sem, annál is inkább mert elemi és középiskolát is tartottak fent a városban. Közleményünk a nyírbátori hitvilág színes, gazdag tárházából nyújt válogatást, természetesen a teljesség igénye nélkül. Míg ugyanis a hitvilág egyes területeiről már megfelelő mélységű adatgyűjtéssel rendelkezünk, mások további vizsgálatokat igényelnek. A téma feldolgozásához, ill. rendszerezéséhez a „Magyar hiedelemmonda katalógust"-t vettük alapul.

7 Az újszülött gyermek sorsának megjóslásához kapcsolódó hiedelmekről csak kevés adattal rendelkezünk. Azt tartják, ha a köldökzsinór a gyermek nyakára tekeredik, akkor kötél által fog meghalni. Erdész Sándor kutatásaiból tudjuk, hogy ez elvarázsolt mitikus lényekhez, mindenek előtt az állattá változáshoz kapcsolódó hiedelemvilág a Nyírségben igen gazdag.

8 Elsősorban a boszorkány alakjához kapcsolódik, de ismerünk történeteket az állattá változott kísértetekről is. — Az egyik kondást mindig kísérte egy kutya. Egyszer aztán „bal kézbe fogta a botot, sarkon fordult, fűbe vágta ..." De nem volt szabad neki hátra nézni, mert a többi kutya széjjeltépte volna. — Voltak emberek, akiket kutya vagy macska kísért haza, és mikor bement a házba „nagy féltséget adott rá". Ezek ellen is a bal kézbe fogott bot ütése volt a védekezés. — Egy másik történet szerint egy boszorkány, akit a moziban felállítottak az ülőhelyről, mert csak állójegye volt, éjjel iromba tyúk alakjában kísérte haza a legényt aki felállította. Otthon a kútnál a legény megfogta, leborította egy káddal. Reggelre azonban „még nyoma se vót! Sehol nem vót, elment, hát kísértet vót." — Máskor meg a lányt, aki bátyja szeretőjét, aki férjes asszony volt, megszólta, az meg „mindég liba képibe ráült a mellire, itt ült, meg akarta mindég fojtani." A lány anyja azt tanácsolta, hogy bal kézzel kapja el a nyakát és csavarja ki. Estére pedig 6 Az 1900. évi népszámlálás. Magyar Statisztikai Közlemények, Üj sorozat 1. kötet. Budapest, 1902. 309. 7 Magyar hiedelemmonda katalógus. Előmunkálatok a Magyarság Néprajzához, 6. Budapest, 1980. 8 Vő. Erdész Sándor: Állattá változások... i. m.