A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 21-23. - 1978-1980 (Nyíregyháza, 1988)

Szabó Sarolta: Kenderfeldolgozás és vászonfelhasználás egy szamosmenti faluban

A kender törésével megkezdődött a szösznyerés folyamata. A törés két fázisban történt, mindkét mozzanatnak ugyanaz az eszköze, ezt egységesen törőnek nevezték. Az első fázis a törés, a második tulajdonképpen tisztítómunka, a tilolás. A törő törzsét egy darabban lévő gerendából faragták, nyelvét és lábait külön illesztették hozzá. Ezzel a technikával készült eszközök az áttört törzsű tilók csoportjába sorolhatók,

9 használatuk területünkön kizárólagos. Az áttört törzsű tilók két változatát ismerték és használták, az egy- és kétvégűt. Egy-egy tehetősebb családnak 3-4 törő je is volt együttvéve, mindkét fajtá'ból, a kétvégűt azonban jobban kedvelték. Törés előtt a kévékről leszedték a köteleket, és a kendert széjjelterítették, hogy a nap jól kisüsse. A törő mindkét végénél egy-egy asszony dolgozott. Egy kévét kétszerre, háromszorra törtek el. Az egyszerre eltörendő mennyiséget még kétfelé vették, mert a kender töverészét csak így tudták eltörni. Aztán amikor kihullt belőle a pozdorja, akkor ismét együvé fogták a széjjelszedett kendercsomót, és a hegyét már egyszerre törték el. Második fázis a tilolás, ami ugyanazon az eszközön történt, mint a törés. Amikor nagyjából kihullt a szöszből a pozdorja, akkor kézrecsavarták, és addig húzgálták a törő nyelve alatt, míg a pozdorja egészen apróra nem tört. Közben a törő lábához is csapkodták, hogy a benne lévő apró pozdorjaszilánkok is kihulljanak belőle. Tilolás után az elszakadt, a marokból kicsúszott szöszszálakat eltávolították, ezeket a szálakat tilószakadéknak nevezték. Négy-öt marok eltilolt kenderből lett egy fű szösz, húsz fej alkotott egy kitát. A kendertörést úgy igyekeztek beütemezni, hogy szép napsütéses idő legyen, mert csak a nagyon száraz kendert lehetett jól törni. Többnyire a törést is kalákában. ,,kölcsönbe csinálták". Az egyiknek még ázott, a másiknak már törték a kenderét. Ahol mód nyílt rá, a férfiak is besegítettek ebbe a nehéz munkába, a tulajdonképpeni törést, az első törést ok végezték, az asszonyok pedig tilolták a kendert. Törés, tilolás után kimosták a szöszt, mert az barnás, szürkés színű volt. A mosás egyik célja a fehérítés, másik a tisztítás volt. A szöszt füvenként tiszta dézsába rakták, a tetejére főtt, gyenge tököt és korpát tettek, majd meleg vizet öntöttek rá. Így ázott 3-4 napig. Aztán kicsavarták ebből a léből, és levitték a Szamosra kimosni. A már megtört, pozdorjától megtisztított rostok további finomítását, puhítását szolgálta a dörzsölés. Kétfajta rostpuhító eljárás ismeretes a magyarság körében; az eszközökkel (kalodás dörzsölő, kenderkalló, mor0. Szolnoky L,: Alakuló munkaeszközök, 44. 82