A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 21-23. - 1978-1980 (Nyíregyháza, 1988)

Gunda Béla: Egy kárpátaljai magyar falu ethnobotanikája

mon tartják, hogy Munkácson a cseresznyét fakéregedényben (küs) árulják s a derceniek azzal együtt veszik meg. Viznice (Verhnaja és Niznaja Viznica), Alsógereben vagy Rábonica (Niznaja Hrabovnica), Beregsárrét (Kalnik), Beregszentmiklós (Cinadovo) falvakból hozták a piacra a kárpátukránok a cseresznyét. A derceniek a kéregedényt kazup néven ismerik. Munkácsról, Beregrákosról, Abaújról, a szatmári Nagybányáról a MTSz. hasonló jelentésben közli a kazup-terminológiát, amely kárpátukrán eredetű szavunk (TESz.). Mindezek a növények — hasonlóan a gyógynövényekhez — más magyar vidékek gyűjtögető tevékenysége során is ismertek. Természetesen a vadnövények a mindennapi élet, a táplálkozás peremére szorultak. Egyegy növény termésének, levelének, gumójának gyűjtése és fogyasztása (pl. buboicska) már a gyermekek játékos tevékenysége sorába tartozik. A korábban emberi táplálékul használt növények az állati takarmányok sorába hátrálnak (bükkmakk, Urtica, Glyceria sp.). A vadalmának és vadkörtének ecetkészítésre való felhasználása tűnik eléggé általánosnak, vagy legalábbis általános volt az 1940-es évek körül. Az ethnobotanika ismerője láthatja, hogy a vadnövények derceni elnevezései tájilag jelentősen gyarapítják népnyelvi ismereteinket. Ennek során szeretnék néhány általánosabb kérdésről beszélni. Feltűnő, hogy a termesztett növények elnevezése nagy területen egyező. De a táplálkozásra, gyógyításra, mágikus célokra gyűjtött vadnövények népi terminológiája gyakran már falvanként is eltérő lehet. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy a termesztett növényeink egy része igen régi, még honfoglalás előtti (búza, árpa), mások (pl. a kukorica) egy vagy néhány központi irányból terjedtek el és a vásárok, piacok fontos árui. A korábbi kereskedelmi élet nehézkessé vált volna, ha a gabonapiacon a búzát, árpát, kukoricát, zabot különböző néven keresi, adja-veszi a falusi nép. A vadontermő növények elterjedése gyakran korlátozottabb. Előfordulásuk függ a geográfiai viszonyoktól s felhasználásuk individuálisabb jellegű. A füves asszonyok tudományukat gyakran titokba tartják. Tevékenységüket, gyógyításra, varázslásra szedett növényeiket a közösség szűkebb köre ismerheti meg és így a növények elnevezései is változatosak, helyhezkötöttebbek. A népi gyógynövényeknek csak helyi piacuk van. Mindezeket néhány példával világítom meg. A Zea mays neve a Dunántúlon kukorica. Ugyanott a Rosa canina termésének, a csipkebogyónak hat-nyolc elnevezését (bicske, büdzsé, csipkebogyó, csitke, he~ csedli, höcsli stb.) ismerik. A kukorica a Tiszától keletre málé, tengeri, törökbúza. A moldvai csángóknál puj is. A kukorica öt elnevezésével szemben a Verbascum specieseknek kb. tizenhét elnevezését tartjuk szá38