A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 21-23. - 1978-1980 (Nyíregyháza, 1988)

Gunda Béla: Egy kárpátaljai magyar falu ethnobotanikája

mon (ökörfarkú kóró, üszőfarok, pamutfű, gyapjúfű, moly fű, királygyertya, misegyertya, sárgakökörcsin, halálfa, lumanerika stb.). Bizonyára még több neve is lappang ennek a gyógy és mágikus, valamint halmérgező növénynek. A Cannabis sativa a magyarságnál mindenütt kender, s ez a növénynév, maga a növény és termesztése, rostjainak felhasználása a magyarságnál honfoglalás etlőtti török eredetű. Lencsés Györgynek az 1500-as évek végéről fennmaradt orvosi könyve mintegy húsz receptben emlékezik meg a kender gyógyító hatásáról s mindig kendernek nevezi. Ezzel szemben a vad Equisetum arvensenék. (mezei zsurló) csak az erdélyi és moldvai magyarság körében huszonnégy elnevezését jegyezték fel (bábafonál, bábaguzsály, békaláb, békarokka, csikófarok, fentöfü, guzsaly, kannamosó, kicsifenyő, lófarok, orsósarok, ördögguzsály, pókláb, üvegmosó stb., Szabó—Péntek 1976:174—175). A kannamosó és a hasonló elnevezések arra vonatkoznak, hogy edényeket súrolnak, tisztítanak a növénnyel. A békarokka, guzsaly, ördögguzsály elnevezések pedig a növény guzsalyformajára utalnak. A szláv nyelvekben a guzsaly egyik neve (pl. szerbhorvát preslica, szlovák praslica) az Equisetum sp.-ek elnevezésével (szerbhorvát preslica, cseh preslice, szlovák praslica, ukrán prjacka, beloorosz prasnica stb.) azonos, s az elnevezés ősi szláv eredetű. Ebből Gavazzi Milovan arra következtet, hogy az ősszláv guzsaly hasonló lehetett az Equisetum sp. kúpalakú termő alakjához. Az elnevezés a guzsalyról ment át a zsurlóra. Ilyen guzsalyokat használnak a lengyelek, a kárpátukránok, szerbek, bolgárok (Gavazzi 1929 :B 3—10; Szolnoky 1951:24—26; Bátky, Népr. Ért. 1930:157). Tanulmányom végén kissé távolabbra kalandoztam a derceni határtól, az ottaniak ethnobotanikai ismeretétől. De ezzel is aláhúzni kívántam, hogy a népi növényismeret kutatása milyen gazdag tanulságokkal jár, s egyetlen falu növényismeretének nyomán az ember és a természetes növénytakaró sokrétű, művelődéstörténetileg is fontos kapcsolatát tárhatjuk fel. IRODALOM Aumüller St., Das Güllwurzel-Einziehen. Ein volkskundliches Heilverfahren bei Tieren im Burgenland. Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland, Heft 35. Festschrift für Alphons A. Barb. Eisenstadt 1966. 291—312. 1. Веке ö., A magyar növény- és állatnevek történetéhez. Vasi Szemle VI. Szombathely 1939. 236—243. 1. Boltarovic Z. E., Narodne likuvannja ukrainciv Karpat kincja XIX—pocatki XX st. Kiev 1980. Fäller J., Növényeink a népies gyógyászatban, kuruzslásban és babonában. Debrecen, 1943. 39